Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
réz copper
réz síremlé... brass
réz- brazen
rézbánya-ré... coppers
rézből kész... copper
rézből való... brassy
rézből való... brazen
rézből való... copper
rézbőrű redskin
rézbőrű ind... red Indian
rézbőrű ind... red man
rézcent red cent
rézedény copper
rézedények brasses
rezeg to flicker
rezeg to jar
rezeg to oscillat...
rezeg to quiver
rezeg to shake, s...
rezeg to vacillat...

Magyar Magyar Német Német
rezeg schwirren
rezesbanda Blechmusik ...
rézkarc Radierung (...
rézmetszet Kupferstich...
rézmetszet ... Gravierung ...
rézrozsda Grünspan (r...
rezsi Regie (e)
rézsű & töl... Böschung (e...
rézsut & át... schrägüber

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Réz

cuprum, termés fémes elem, anyagaréz (Cu), többnyire egészen tiszta; elég gyakran találni szabályosrendszerbeli, rendesen torzult és összekuszált kristályokban, oktaéderben,hexaéderben, rombdodekaéderben, tetrakisz-hexaéderben és ezek kombinációiban,de még gyakrabban drót-, lemez-, haj-, mohforma, ágas-bogas, csillagos és egyébutánzó alakokban, valamint vaskosan és hintve is. K. 2,5-3, 8,5-8,9. Telérben,fészekben, telepben, üreget kitöltve és hintve terem, ritkábban laza szemekbenés rögökben.

A réz tulajdonságai és felhasználása.

A réz jellemző vörös szinü (rézvörös), igen nyujtható, jólfényezhető és a szabályos rendszerben kristályosodó fém, melynek szilárdsága mm2-kinthengerelve (mint lemez) 23 kg., húzva (mint drót) 42 kg. Atomsúlya 63,1,fajsúlya 8,921 és 8,952 között változik, az öntött könnyebb mint a kalapált, sez könnyebb mint a húzott. Igen jól nyujtható, azonban hidegen kalapálva vagyhengerelve rideg lesz, de kilágyul ha izzítjuk. Törése fényes horgokat ésszemcséket láttat, a kovácsolt réz azonban ínas törésü és selyemfényü. Azelektromosságot igen jól vezeti. a tiszta vörösréz fajlagos vezetősége 0°C.-nál, ha a kénesőt 1-nek vesszük 58,9, s csak a kiizzított ezüst áll előtte(62,6). Fajlagos ellenállása 0° C.-nál 1,60, 15° C.-nál pedig 1,72, mig akiizzított ezüsté 1,506, illetőleg 1,590. Hőfok-együtthatója 0,38%. Ez akörülmény teszi a vörösrezet az elektrotechnikai legbecsesebb anyagjává.Azonban megjegyezzük, hogy idegen anyagok hozzákeverése a réz vezetőségétnagyon csökkenti. Igy ha a tiszta vörösréz elektromos vezetőségét 1000-nekvesszük, a sziliciumbronzé 980 és a foszforbronzé 290. A nedves levegőn ésszénsav jelenlétében oxidálódik, felszinén nemes patina - a bázikus szénsavasrézoxid - keletkezik, mely a további oxidációt meggátolja. Levegőn izzítvabarna szinü rézoxiduloxidréteggel vonódik be, mely vékony rétegben áttetsző ésrubinszinü. A réz 1207° C.-nál olvad meg, olvadt állapotában tengerzöld szinevan és a durranó gáz lángjával elpárologtatható. Zöld szinü lánggal ég. Olvadtállapotában gázokat tartalmaz, melyek kihűléskor a fém felszinére jutván,elszállanak, miközben az ezüst fröccsenéshez hasonló jelenség mutatkozik.Általában a réz öntésre nem való, mert a gázok nagy része az öntvénybe szorul.A réz technikai tulajdonságait a cink, ón, ezüst és bizmut csak kevéssébefolyásolja, a kén és 1% rézoxidul melegtörést, a vas pedig meleg- és hidegtöréstokoz, azonban legártalmasabb az ólom és nikol, de különösen az utóbbi, haantimonnal társul. A rézoxidultartalmu réz törése téglavörös, a kéntartalmuésárgás, az ólomtartalmué pedig szürke. Nagyobb mennyiségben a felsorolt fémeklegnagyobb része a rézzel kitünő technikai tulajdonságu ötvényeket (l.Rézötvények) alkot. Ezen a tulajdonságon alapszik forraszthatósága is. Asalétromsavban és a meleg kénsavban gyorsan oldódik, a hideg sósavban éskénsavban nehezen. Erősen megtámadják az ammoniák, az ammoniáksók és a konyhasóis; a kénhidrogén pedig megfeketíti. A rezet alakjában tetők fedésére, hajókborítására, fürdőkádak, kályhák, edények, üstök, domborított műtárgyak(szobrok), lokomotiv-tűzszekrények, dinamoelektromos gépek, cukor-, szesz-,sör- és festékgyártó készülékek stb. készítésére használják. Mint drót vagydrótkötél az elektromos vezetékekhez a legalkalmasabb. Mint váltópénz,villámhárító, címer, szövetnyomó henger stb. szintén fontos szerepet játszik.

A rézércek koholása.

A rézércekből a réz száraz és nedves úton, kémiai éselektrokémiai folyamat segítségével választható ki. I. Lássuk először a szárazúton való koholást. Ez a művelet függ a rézércek kémiai alkatától éstisztaságától. A) Legkönnyebb azoknak a rézérceknek koholása, melyek a rezetoxid, oxidul, szénsavas vagy rézhidrát alakjában tartalmazzák. Ide tartoznak avörösrézérc vagy kuprit, a malachit, a rézazur vagy azurit. Az első rézoxidul,a második és a harmadik bázikus szénsavas réz és rézhidrát vegyüléke. Ezeket azérceket gyengén megpörkölik és aztán rézben bővelkedő salak és mészkőhozzáadásával az u. n. kis olvasztóban (Krummofen) redukálják, ami igen könnyenmegy, mert a rézoxid vegyületei nem sok meleget kivánnak. (A rézoxidul Cu2+Ovegyülésekor 40 810, a vizmentes rézoxid Cu+O vegyülésekor pedig 37 160hőegység keletkezik, holott a szén, ha szénsavvá ég el, 96 960 hőegységetfejleszt.) A tűz hevétől megömlesztett nyers rezet (Schwarzkupfer) a salaklecsapolása után az előmedencébe eresztik s ha kissé lehűlt, felszinére annyivezet locsolnak, hogy bizonyos vastagságnyira megkeményedjék; ezt a darabotkétfogu horoggal kiemelvén, élére állítják s gondosan oly vályuba vetik, melyenkeresztül hideg viz folyik, ennek célja a réz oxidációjának meggátlása. Ezt atárcsaszakításnak (Spleissen) nevezett műveletet mindaddig ismétlik, mig csak amedencében réz van. Az igy nyert kohótermék a tárcsaréz vagy rozetta. B) Mivelaz oxidtartalmu rézércek ritkák, a rézkohászat súlypontja a sűrün előfordulókéntartalmu rézércek koholásában rejlik. A német mód szerint való olvasztásaknás kemencében, az angol mód szerinti pedig lángállókban történik.

Az aknás kemencékben való olvasztás, ha az érc aranyat ésezüstöt nem tartalmaz, a következő munkálatokra oszlik: 1. az ércek pörkölése;2. a pörkölt ércek nyers olvasztása; 3. a nyers kéneskő pörkölése; 4. a nyerskéneskő (Rohlech) töményítő olvasztása; 5. a nyers kéneskő pörkölése; 6. apörkölt töményített kéneskő olvasztása feketerézzé; 7. a feketeréz finomításatárcsarézre; 8. a tárcsaréz végkészelése. A pörkölés célja az, hogy a rézkéneg(CuS) elveszítse kéntartalmát és átalakuljon rézoxiddá. Pörköléskor a rézkénegként veszít és kuproszulfiddá (Cu2S) lesz, mire ez utóbbiból levegőjelenlétében rézoxidul (Cu2O) és kénessav (SO2)származik. Azonban a rézoxidul és kénessav tovább oxidálódván, rézoxidot (CuO)és vizmentes kénsavat (SO3) kapunk. Ez utóbbi szintén elősegíti arézoxidulnak oxiddá való átváltozását, azonban kénsavas rézoxid is származik,de ez növekedő hőmérsékletnél rézoxidra és kénsavra bomlik fel; ugy hogyutoljára mégis csak rézoxidot nyerünk. Azonban nem törekednek arra, hogy mindenrézkéneg átalakuljon rézoxiddá, hanem arra, hogy kuproszulfid és rézoxidkeverékét kapják, mert a koholás további folyamatához kén is kell, amennyibenez is előmozdítja a szinréz kiválását és tüzelőanyagként szerepel (Cu2S+2CuO=SO2+4Cu).Megjegyezzük még, hogy ritkán pörkölik a rézkéneget magánosan, hanem adnakhozzá vaskéneget azon célból, hogy a pörköléskor keletkező bázikus kénsavasvasoxid a magasabb hőmérsékletnél felbomolván, a szabaddá váló kénsav arézrészek oxidációját előmozdítsa. Ha az érc kevés rezet tartalmaz, töményítik.Ezt a műveletet sokféleképen végzik, mi csak egyet említünk fel. Ha arézvegyületet tartalmazó piritet (vaskéneg) levegő hozzájárulása mellettóvatosan pörköljük, akkor előbb a vaskéneg oxidálódik, a megömlött rézérc pediga pirit belsejébe húzódván, koncentrálódik. Ha a piritdarabot széttörjük, avasoxid-burok leválik a rézben gazdagabb magról. A pörkölésnek ezt a módjátnevezik magra való pörkölésnek. Régebben a rézérceket halmazban (górcokban)vagy páholyokban pörkölték..

Az a-val jelzett faalapra hányják a c, d, e, f, gércrétegeket olyformán, hogy a nagyobb darabok alul, az apróbbak felüllegyenek. A halmozás után a faalapot oldalt vagy a b aknában rakott tűzzelmeggyujtják. A fa tüze izzásba hozza az érceket, mire a kén elég kénessavvá s apörkölés további folyamata az érckéntartalmának magától való és sokszorhónapokig eltartó tovább égésén alapszik. A pörkölésnek ez a módja tökéletlenés sok tüzelőveszteséggel jár, ezért a halmot három oldalróllégbevezetőnyilásokkal ellátott fallal körítik. Ilyen u. n. pörkölőpáholyt vagy szintláttat még pedig üresen , csak faalappal és működésközben . Azonban még ezek a pörkölők is tökéletlenek s különösen megvanaz előbbiekkel együtt az a közös hibájuk, hogy időszakosan működnek és aszabadon elszálló kénes sav mind a munkások egészségére, mind a közelinövényzet tenyészetére nagyon ártalmas. Ez okból újabban aknáspörkölőkemencéket használnak, melyek üzeme folytonos, gyors, kevéstüzelőanyagot kivánó és olyan, hogy a kénes savat felfoghatják és belőlekénsavat készíthetnek. Ide tartoznak a melléklet 7. ábrájában előtüntetettkovacségetők vagy kilnek. Miután a kemence A aknáját erős tűzzel izzásbahozták, a nyiláson át behányják az ércet, mely a kemence hevétől kezdetbenmeggyujtott kén tovább égése következtében szintén izzásba jön. Az e, d, gnyilások a levegő beeresztésére és az összesülő érc lazítására valók; a kénessav a k, k, i füstcsatornákon távolodik el. A pörkölt ércet a b nyilásokon áthúzzák ki. Azonban a kilnek csak darabos érc pörkölésére valók, az ércporpörkölésére a 3. ábrában előtüntetett Gerstenhöfer-féle kemencét használják.Ennek A aknájában háromszögletes agyagpálcák (f) vannak. Ezt a kemencét iselőbb jól megizzitják s ha már elég meleg, az a tölcsérbe töltött ércport az etetőhengerek segítségével a b csatornába juttatják. Az érc e polcra s innen az frudakra, ezekről pedig az akna alján levő szállító csigára hull. A levegő alultódul be és a kénes sav a c d csatornákon száll el.

2. A fémoxidokat, kénsavas sókat és kénes fémeket tartalmazópörkölt ércet salakkal, és ha nincs bennük kova, agyagpala v. szilikátilyenekkel is keverve, faszén vagy koksz segítségével megolvasztják. A termék,melyet kéneskőnek neveznek, mintegy 20-30% ként, a salak pedig jobbárakovasavas vasoxidult tartalmaz. Nehogy az idegen fémek, jelesen a vas akemencében redukálódjék, ebben csak alacsony hőmérsékletet tartanak fenn.Ugyanis a rézércekben vasvegyületek is vannak. Ha ezeket a vastartalmu rézvegyületeketpörköljük, akkor az érc vaskénegének kénje a rézoxidulra hat, és vasoxidulkeletkezik,mely a salak kovasavjával könnyen elegyül és mint meddő rész asalakban marad, s mig a kemencében vas és kén van jelen, addig a rézből asalakba nem megy át semmi. A vas redukciójának meggátlása céljából a nyersolvasztáshoz alacsony kemencéket használnak, még pedig annál laacsonyabbat,minél több vasoxid van a pörkölt ércben. A vasoxidban gazdag rammelsbergirézérceket 1,88 m, a vasoxidban szegényebb felsőharzi rézérceket 3,45 m. s avasoxidban szegény mansfeldi rézpalát 9,5 m. magas kemencében olvasztják. Minélbővebb a kemence aknája, annál több tüzelőanyagot és levegőt kiván, melyetfúvókkal hajtanak be. Az aknás kemencék e csoportjába tartozik a Svédországbanhasználatos suluokemence, a Raschette-féle normál aknás kemence, valamint amelléklet 1. és. 2. ábrájában előtüntetett mansfeldi aknás kemence folytonossalaklefolyással. Ennek aknája A 9,414 m. magas, 1,88 m. alsó és 2,2 m. felsőbőséggel. A fúvószelet a fúvókákon át hajtják be, a salak pedig b nyilásonfolyik ki; c a csaplyuk, melyen át a megömlött nyers kéneskő a d folyókába sinnen az e csurgókon át az f viztartóba folyik és kisebb-nagyobb darabokkáfagy. A fúvó levegővezetékét g, az l csőbe torkoló gázelvezető csatornákat h,az adatolótölcsért k, az akna bélésfalát m és a kemence külső n falát tartóöntött vasoszlopokat o betü jelöli.

3. A gyártott nyers kéneskövet a már leírt pörkölőkemencékben megpörkölik, miközben a már leirthoz hasonló kémiai folyamatkeletkezik. A nyers kéneskő pörkölésekor is csak az idegen fémek oxidálásáratörekszenek. A nyert pörköléket 4. a töményítő olvasztásnak vetik alá, mégpedig v. aknás kemencében, v. lángállóban. Ezt az olvasztást is ugy vezetik,hogy az idegen fémek oxidjait a salak kovasavtartalma kösse meg és tisztább rézmaradjon vissza. Igy nyerik a töményített kéneskövet, melyben már 60%-nál istöbb réz van. 5. A következő művelet a töményített kéneskő pörkölése, melynekcélja az összes illó alkotó részek eltávolítása és az összes rondító fémekoxiddá való átváltozttása. A pörkölst halmokban, páholyokban vagylángállókbanvégzik s a nyert pörköléket 6. redukáló tűzzel megolvasztják, mikor is arézoxidot a szén és szénoxid rézzé sziníti. A nyert fekete vagy nyers rézneknevezett termék 90-96%-a rezet tartalmaz. Ezt a nyers rezet rondítóinak kiűzésecéljából 7. oxidáló olvasztással finomítják; ekkor az idegen alkotó részek, dea réz egy része is oxidálódik s visszamarad a tárcsaréz. A szóban forgórondítók a vas (1,4-3,5%), az ólom (1,6%), a cink (1-4%), továbbá az arzén,antimon és bizmut. Legkönnyebben távolítható el a vas, cink és ólom, aztán anikol, kobalt és bizmut s legnehezebben az antimon és arzén. Az ólom 0,5-1%-nyimennyisége még hasznos is, mert oxidja az idegenfémeket elsalakítja. A szóbanforgó rondítókat a keletkező és a rézzel elegyült rézoxidul (Cu2O)távolítja el, oly formán, hogy oxigént ad le a rézben levő fémeknek és ezekoxidjai a salak kovasavjával a salakba mennek át. Ha egész jól dolgoztak, aművelet végén még 6-8% rézoxidul marad a termékben, mely azt oly törékennyéteszi, hogy sem nem kovácsolható, sem nem hengerelhető. A mondott okból atárcsaréz rézoxidulját redukáló lánggal rézzé szinítik; ez a 8-ik és utolsóművelet, mely után a réz hengerlése, kikalapálása vagy más módon valófeldolgozása következik.

A falazott kemence homokból és agyagból készített b részének a teknője alkotjaa tűzfészket. A fúvólevegő f fúvókán árad beés a rézre vetett faszenet,valamint a réz idegen alkotó részeit oxidálja. Az a teknő oly nagy, hogy200-400 kg. réz fér bele. A kemence elején levő vaslap a munkahelyet, a btöltelék alatt levő csatorna pedig a nedves fal gőzeinek elvezetésére valónyilást jelöli. A művelet közben az elszálló kénes sav apró rézdarabkákat ragadmagával, melyek erősen sziporkáznak; ez az u. n. rézsziporkázás (Kupferregen).Azt, vajjon a réz már eléggé megfinomodott-e, ugy tudják meg, hogy kerekreesztergált és jól megtisztított vasrudat dugnak a fémfürdőbe s abból gyorsankihúzván, vizbe merítik; ez az u. n. rézforgács-próba. Ha a rúdon vékony,hajlékony, könnyen leváló, barnaveres pettyü, ínas törésü, durva és ripacsosfelszinü, belül vörös és fémfényü kéreg (forgács) rakódikle, akkor a réz jó.Most a fúvó működését beszüntetik, a szenet eltakarítják, a salakot becsapoljáks mindőn a réz kissé lehűlt, a tűzhelyet kitisztogatják. Ennek megtörténte utána kemencében maradt rézzel ugy járnak el, mint cikkünk elején leirtuk, vagyisviz segítségével tárcsarézzé alakítják.

A kéntartalmu rézérceknek az angol mód szerint való koholása11 műveletre oszlik: 1. az érc pörkölése; 2. a nyers- vagy bronzkő kiolvasztásaa pörkölt ércből; 3. a nyers- vagy bronzkő pörkölése; 4. a pörkölt nyers- vagybronzkő töményítő olvasztása, vagyis a fehérkő készítése; 5. az u. n. kékkőkiolvasztása nyers kéneskő és pörkölt érc keverékéből; 6. a kékkő pörkölése ésolvasztása fehérkővé; 7. a fehérkő pörkölése és olvasztása töményített kővé; 8.a 4., 6. és 7. alattiak salakító olvasztása fehér-, illetőleg vöröskővé; 9. afehérkő pörkölése és olvasztása töményített kővé; 10. a töményített kőnek és aréztartalmu nyers rézüledéknek (Boden) fekete rézzé való olvasztása; 11. afekete réz finomítása.

1. Az érceket vagy aknás kemencében v. lángállóban pörkölik.Az utóbbiak közé tartozik a melléklet 6. ábrájában előtüntetett 3,5 m. szélesés 6,5 m. hosszu lángálló, melynek adatoló nyilásait e, munkaterét b, a tűzhevének csökkentésére való nyelvet k, a füstcsatornát pedig l, illetőleg ujelöli. Időről időre az oldalnyilásokon át a pörköléket fölkeverik. 2. Apörkölt ércet savanyu salakkal vagy kovával keverve (ha ilyent elegendőmennyiségben nem tartalmaz), lángállóban megolvasztják. Ekkor a pörkölékoxidált fémalkotórészei elsalakulnak, a kén pedig a rézoxidot részbenredukálja, részben pedig a redukált rézzel kéneskövet alkot. A rézércekolvasztására a melléklet 8. ábrájában előtüntetett lángállót használják. Akemence homokból készített munkaterét A és tüzelő rostélyát R jelöli. A salakotD nyiláson az F homokformákba, az olvadt kéneskövet pedig EB csatornán át avizzel telt G tartóba csapolják. W az a csörlő, mellyel felvonják a viztőlszemcsézett rézzel teli G tartót. K a kémény. (3. és 4.) A nyers- vagybronzkövet magasabb hőmérsékletnél, de a leirtakhoz hasonló kemencében pörköliks a fehérkövet v. tisztább kénes ércek s oxidált ércek v. igen tiszta bronzkőés oxidált salak összeolvasztásával nyerik. Igy keletkezik a hólyagosrézkéneskő, melybenmár szinrézkiválmányok is vannak. A fehérkő a kékkő és ahólyagos rézkéneskő közötti termék. (6., 7., 9.) A kékkő és a fekete rézkészítésekor származó salakot kovás ércekkel összeolvasztva a fehérkövön kivülvöröskövet is kapnak. Az olvasztás ugy történik, hogy a kemencébe előszörsovány kőszenet terítenek s erre a kovás érceket, ezekre pedig a szóban forgósalakot terítik. Ez a kő igen tiszta, mert a rezet elrondító idegen fémeket aszén redukálja, vagy pedig ezek leülepedvén, a kéneskőtőlelválnak. 10. Atöményített követ minden hozzátétel nélkül lángállóban megolvasztják és akeletkező salakot többször leeresztik; ekkor a rézoxidulból és a kénes rézből akén behatása következtében kiválik a réz (2Cu2O+Cu2S=6Cu+SO2)és a kén mint kénessav elszáll. Most a kemence hőmérsékletét csökkentik, hogy aréz felszínén rézoxidulból álló kéreg keletkezhessen; aztán újra erősentüzelnek az előbb említettük reakció újból való létesülése céljából. Ezt aműveletet (az u. n. pörkölésolvasztást) többször ismételve, a kén lassankinteltávolodik s visszamarad a fekete réz, melyet 11. a már leirt módonfinomítanak.

C) Az ezüsttartalmu rézércekből a nyers rézelszivárogtatásával nyerik ki a nemes fémet.E célból a darabokra tört nyersrezet alacsony aknás kemencében ezüstös ólommal vagy más ólomtartalmu anyaggalmegömlesztik, igyekezvén arra, hogy 1 rész réz és 4 rész ólom ötvényekeletkezzék. Ezt aztán lecsapolják és a nyers korongokat a szivárogtatórahelyezvén, körülrakják szénnel és lassacskán fokozott tűzzel az ólommalötvöződő ezüstöt leszivárogtatják. A visszamaradó rézbocsokat az izzasztópestben kiizzítják, mikor is rézben bővelkedő salak, az u. n. aszalék vagyizzasztmány (Darrost) folyik le s a még ólmot tartalmazó visszamaradt nyersrezet a rézfinomító tűzhelyben teljesen megtisztítják.

II. A réz nedves úton való nyerése. Ha a rézércek oly kevésfémet tartalmaznak, vagy annyi idegen alkotó rész van bennük, hogy a szárazúton való koholás nem volna gazdaságos, akkor a nedves eljáráshoz fordulnak. Ecélra különösen alkalmasak a kovás oxidált ércek, mert az oldékony meddő kőzeta tökéletes és gazdaságos kivonást nagyon akadályozza és nehezíti. Igy amésztartalmu érceket vasklorürrel, vaskloriddal és kénsavas vasoxiddallúgozzák, vagy pedig égetik, oltják és iszapolják, hogy az oldatba mész nejusson. A rézben szűkölködő kénes érceket hosszabb időn át a levegőn hagyják,hogy ennek és a nedvességnek behatása következtében kénsavas sók, jelesülkénsavas réz keletkezhessék, melyet kilúgoznak. A mállatást elősegítik azzal,hogy az ércet klórnátriummal átitatják. Gyorsabb a munka akkor, ha a kénesérceket pörköléssel rézoxiddá változtatják és azt higított kén- vagy sósavbanfeloldják. Néha az ércet klórnátriummal keverve pörkölik és a keletkezettrézkloridot kilúgozzák. A nedves úton való rézgyártásnak fontos anyaga a kénsavgyártásakor melléktermékül nyert pörkölt pirit (vaskéneg) is, melyben avasoxidon kivül rézoxid is van mintegy 3% réztartalommal. Ezt az anyagotLongmaid és Henderson eljárása szerint 12-15% durván őrölt konyhasóval keverik,aztán lángállóban vagy tokos kemencében égetik és a keletkezett rézkloridotvizzel kilúgozzák. A használt tokos pörkölő kemencét a melléklet 3. ábrájaláttatja. A kemencetokot G, a pörkölt pirit beadására való nyilásokat M, atűzfészket H, a fűtőcsatornákat I és V és a kémény nyilását n jelöli. Apörköléskor elszálló klór-, sósav-, vas- és rézkloridgőzök a prq csatornán asűrítő toronyba szállanak, melyen keresztül sűrítésük céljából viz folyik.Mivel az érc folytonos keverése fáradságos kézi munkát kiván, olyan pörkölökemencéket is használnak, melyekben a pörköléket gépi berendezéssel kavarják.Ide tartozik a Gibb és Gelstharp-félepörkölő pest. A vaslemezből készített és D tűzálló téglákkal kibélelt körkerekb kemence függőleges tengely körül foroghat. A csapot a csöves g karok tartják,perselye a tányér alján van. Az L hajtótengely átteszi a forgást a J lánckorongés i vezetőcsiga segítségével a b tányérra. A pörköléket az M gereben kavarjaössze, melyet a kemence E boltozatának nyilásán függesztenek be. A gerebenferde lapátjai az előretolt pörköléket o ferde lap segítségével a p csatornábasodorják. Az L tengelyre ékelt c végtelen csiga hajtja a de fogaskerékművet, ezpedig f hajtórúd segítségével a K vezetékben mozgó H rudat ide-oda tolja. E rúdvégén van a G öntöttvas-eke, mely a K dobogóról az adatoló E nyiláson behánytanyagot szétmorzsolja és átkavarja. A rostélyt C, a kemence falazatát m, azégéstermékek elvezetésére való nyilást pedig F jelöli. Hunt és Douglas apörkölt kovás érceket 120 rész konyhasónak és 280 rész vasvitriolnak 1000 részvizben való oldatával, melyhez még 200 rész konyhasót adnak, lúgozzák ki. Arézklorid és klorür az oldatba megy át. A Dötsch-féle eljárás szerint apörköletlen kovákat vaskloridoldattal kezelik, mely esetben a réz szintén mintrézklorid vagy klorür megy az oldatba, mig a vaskovand változatlanul marad.

A mesterségesen készített réztartalmu oldatokon kivül anedves eljárás szerint értékesítik azokat a réztartalmu bányavizeket is, melyeka kénes ércek elmállása és a bányavizben való feloldása következtébentermészetes úton keletkeznek. Ez az u. n. cementviz különösen Szomolnokrézbányászatában játszott nagy szerepet. Ha akár a természetes, akár amesterséges rézoldatba bármiféle vasat teszünk, keletkezik kénsavas vasoxid(vasvitriol) vagy vasklorid, a réz pedig a vas helyét foglalja el. Ezt nevezikcementréznek, a műveletet pedig rézejtésnek. A rézejtés tulajdonképen azelektromosságon alapszik. A vas és a benne levő idegen alkotó részek arézoldattal elemet alkotván, a gerjesztett elektromos áram behatása következtébena nem nemes fém (a vas) a nemesebb fémet (a réz) oldatából kiejti és helyételfoglalja. A művelet gyorsítása céljából a folyadékot keverő készülékekkelfolytonosan mozgatják v. pedig lépcsősen elhelyezett folyókákon vezetik el avasdarabok felett. Szomolnokon egymás felett elhelyezett ejtőcsatornákathasználnak, melyekbe a 28 cm. hosszu, 7 cm. széles és 11/2cm. vastag vasat rostélyszerűen helyezik el. A 936 fekvő csatornából álló 3720m. hosszu ejtőcsatorna 30 álló kádban végződik, melyekben a lecsurgó lúg utolsóréztartalmát is elveszti, mert ha ugy hull a vasra, gyorsabb a cserebomlás. Ilymódon évenkint 6 790 000 hl. cementvizből 125 000 kf. rezet nyertek.

Elméletileg 100 rész rézre 89 rész vas kellene, azonbanelfogy 200-300 rész a nyers vas rondítói, a cementviz szabad sav- és neutrálisferriszulfát-tartalma miatt. A cemeztréz nem tiszta, elrondítják vasrészek ésbázikus vassók, ezért a tisztátlanabbakat az ércekkel vagy kéneskővel együttmegolvasztják, a tisztábbakból pedig fekete rezet készítenek. A nedveseljárásnak második módja, mely a gyártott réz finomsága miatt napról napranagyobb fontosságú lesz, az elektrolitikus rézejtés. Ennek az eljárásnakalapját tulajdonképen az vetette meg, hogy az ezüsttartalmu réznek az u. n.ezüsttelenítő olvasztással való ezüsttelenítése igen tökéletlen, sok költséggelés fémveszteséggel járó munkálat. Holott a feladat az elektromos bontássegítségével (l. Elektrolizis) elég egyszerüen oldható meg.

Abban az esetben, ha szabad kénsavat tartalmazórézgálicoldatba függesztett nyersréz-táblákon mint anódákon, s ezek közéhelyezett rézlemezeken mint katódákon elektromos áramot vezetünk keresztül,akkor réz ejtődik ki a katódául szolgáló rézlemezekre, az anódául szolgáló nyersréz-táblákbólpedig az egyenértékü mennyiségü réz oldódik ki. A folyamat képét az alábbiképlet láttatja. A katódán végbemenő munka: CuSO4 (kénsavasrézoxid)+H2O (viz)=Cu (réz)+H2SO4 (kénsav)+O(oxigén) kiejtődik a katódára. Az anódán végbemenő munka: Cu (réz)+H2SO4(kénsav)+O (oxigén)=CuSO4 (kénsavas rézoxid)+H2O (viz)képződik az anódánál. Ez a két képlet azt is mutatja, hogy abban az esetben, haaz oldatot az alkalmazott áramintenzitásnak megfelelőleg gondosan savanyuantartjuk, akkor a reakciók a katódán és anódán egyforma gyorsasággal mennekvégbe, az elektrolita (folyadék) változatlanul (állandó kénsavasrézoxid-tartalommal) marad meg. A rézben levő idegen fémek, nevezetesen azezüst és arany oldhatatlan állapotban, mint iszap, részben az anódákratapadnak, részben pedig az edény (bontó-cella) fenekére ülepszenek le a rézbenvolt többi anyaggal együtt, melyek közt rézoxidul, rézszulfür, kén, az antimon,arzén és bizmut bázikus szulfátjai, továbbá ólomszulfát, arzénsavas ésantimonsavas fémek vannak. Az elektrolitába átmegy a vas, cink, kobalt, mikolés lassankint az antimon, arzén és bizmut is,minek következtében annak szabadkénsavtartalma csökken. Az elektrolizáláskor gázfejlődés nem igen lép fel,miután a nyers réz-táblák mint oldódó anódák szerepelnek; ugyanez okból azelektrolizishez energia alig is szükséges, mert amennyi az elektrolitréznek akatódán való kiejtéshez szükséges, csaknem ugyanannyi lesz szabaddá az anódán anyers réz oldódása (CuSO4 képződése) következtében, vagyis a bontóés vegyítő hő egymással közel egyenlő: 55 960 kg.-kalória, azaz a folyamatcsupán annyi energiát kiván, amennyi a fémvezető és a folyadékellenállás,továbbá esetleg némely a rézben levő idegen anyagoktólokozottellenelektromótoros erő legyőzéséhez szükséges. Csakhogy a gyakorlatban a bontóés vegyitő hő között bizonyos különbség van, ami onnan ered, hogy az anóda nemtiszta réz és igy a rézszulfátképződésen kivül egyéb kémiai reakciók is lépnekfel, melyek a vegyitő hő előbb említett 55 960 kg.-kalória értékét többé-kevésbbémegváltoztatják. Nagybányán egy lóerő óránkint 2,2282 kg. rezet ejt ki.

Az anódánál energiafölösleg is léphet fel, ha a nyers rézbena rézszulfát keletkezésekor származó hőnél nagyobb vegyitő hőt adó fémek, u. m.vas, kobalt, nikol és cink is vannak. Ilyen elektrolitikus rézejtője van amagyar kincstárnak Nagybányán, hol a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság alátartozó horgospataki, kapniki és fernezelyi kohókban termelt nemezüsttelenített (átlag 60-80% réz és 0,150% ezüsttel) és ezután a finomítottrézből való anódákat dolgozzák fel. Ezeknek vastagsága 30 mm, súlyuk pedig 150kg. Kezdetben az anódatábláknak az 5. ábrában előtüntetett alakot adták, melyesetben azok könyökei (k k) nyugodtak a cellák gerendáin. Miután azonban ekönyökdarabok tetemesen szaporították az anódák ismét felolvasztandóhulladékainak súlymennyiségét, azoknak olyan alakot adtak, hogy a könyökökhelyettkemény faléceken függnek ólomtartókon. Az ólomtartókat a réztáblák megfelelő bevágásaiba teszik; ebevágásokat az öntőformába helyezett fenyőfadarabokkal hozzák létre, melyek azöntéskor elszenesülnek s a bevágásból könnyen kitakaríthatók. Ily módonsikerült az újból olvasztandó anódamaradékok súlymennyiségét 25%-ról 10%-raleszállítani. Az ólomtartók igen soká használhatókl,; 25X8 mm. keresztszelvénymellett szakadás nem fordul elő; célszerű azonban csak oly hosszura önteni,hogy az elektrolitába bele ne érjenek, mert különben ellenáram keletkezésétokoznák s megtámadtatnak. Az anódákat tartó kemény falécek alá helyezettfapockokkal különben a kellő magasságot könnyen betarthatják.

Kezdetben az egyes táblák vezető rézszalagjait utólagosanforrasztották a könyökökre; jelenleg azonban, miután ezen utólagosreáforrasztáskor igen nagy volt a szénfogyasztás, a szalagok egyik végét csakmegónozzák s azután az öntőformába behelyezve, a táblaöntésnél közvetetlenülbeforradni engedik. Ezek a szalagok nincsenek a fő vezetéksinekhez különkapcsokkal hozzácsatolva, hanem csak az anódatáblák súlya szorítja avezetéksinekhez. Az ekként létrehozott kontaktus teljesen kielégítő. Katódáulelektrolitikai úton 1 mm. vastagrézlemezeket használnak. Ezeket akövetkezőképen készítik: Egy v. két cellába simára csiszolt 2 mm. vastag, 950mm. hosszu és 750 mm. széles rézlemezeket tesznek katódának, melyeket betételükelőtt a széleken mindkét oldalon 1 cm. széles vaslakkerettel látnak el shosszuságirányban ugyancsak vaslakkal két mezőre osztanak, ezután pedigvékonyan faggyuval v. kevés szabad salétromsavat tartalmazómerkuronitrátoldattal kennek be (foncsoroznak). Ezekről a lemezekről a körülbelül1 hét alatt egenletesen reárakódott elektrolitréz lemezek alakjában lefejthető.Az igy nyert lemezeket körülvágván, párosával falécekre szerelik s katódánakhasználják.

A katódalemezek vezető szalagját sárgarézszorítókkalkapcsolják a fő vezetéksinekhez és addig hagyják a cellákban, mig 20 mm.-igmegvastagodtak s súlyuk körülbelül 100 kg. Kivétel után vizzel lemossák, atáblapárokat összekötő szalagokat elvágják s az elektrolitrezet körülbelül 50kg. súlyu féltáblákban adják a kereskedésbe. Minden egyes cellába 12 darabanódatábla s közbül 11 katódalemez jön. Az anódák és katódák egymástólitávolsága 5 cm.; a két szélső anódát a cella ólombélésétől 8-10 cm.-re helyezikbe. A 20 cella egyszeri megtöltéséhez 240 darab anódatábla, illetőlegkörülbelül 360 q nyers réz kell. Kellő vastagságu (100 kg. súlyu)elektrolitréztáblák nyrése napi 22 órán keresztül 550 ampere áramintenzitásmellett nem egészen 3 hónapot kiván. A katódáknak, valamint az anódatábláknak acellákból való kiemelése és behelyezése, az egyes cellasorok felett, vasútisinpáron mozgó emelőgémmel történik.

Elektrolitául oly szabad kénsavtartalmu rézszulfátoldatothasználnak, mely a réz tisztasága szerint 1 l.-ben 150-180 g. kristályosrézszulfátot, 50-60 g. koncentrált kénsavat és 800 g. vizet tartalmaz. A szabadkénsav egyrészt azért szükséges, hogy a folyadékot jobb vezetővé tegyük,másrészt pedig, mert az idegen fémeknek és ezüstnek a katódára való kiejtődésétakadályozza. A szabad kénsav még azért is szükséges, mert a bontáskor arézgálicból szabaddá lett kénsav nem oldja fel elég gyorsan az egyenértékürezet az anódából. Szabad kénsav nélküli elektrolitánál ennek réztartalmagyorsan apad, nem pótolódik. Az elektrolita készítésekor az egyes cellákbabeadják a kellő mennyiségü vizet, hozzá a vasat s végül a szükséges rézgálicotzsákokban, farudakra függesztve. Ha a gálic feloldódott - amit a zsákoknak többízben való felemelése és visszabocsátása által elő is segítünk - az üres zsákokatkiveszik, s az elektrolitát jól felkevervén, behelyezik az elektródákat s acellákat az áramkörbe bekapcsolják. A kivett zsákokat vizben kiáztatják, hogytöbbször is használhatók legyenek. Az elektrolitát 25-30 napnál továbbhasználni nem lehet, mert ezen idő alatt annyi káros hatásu anyagot,nevezetesen antimont, arzént vesz fel, hogy a kiejtődött elektrolitréz kémiaiösszetételét tekintve, nem felel meg a kivánalmaknak, miért is frisselektrolitával kell helyettesíteni; az elromlott elektrolitából pedig újratiszta rézgálic készül. Az anódákról az ezüsttartalmu iszap magától lehull acellák fenekére; seprővel csakis a cellákból eltávolított s újból olvasztandóanódatábla-maradékokról takarítják le, valamint akkor, ha új elektrolitátkészítenek. Eme letakarítás ólommal bélelt faszekrényben történik, mely acellasorok végére állítható. Nagybányán oly nyers rézből, melyben 96,755% rézvolt, 99,4-99,99% rezet tartalmazó elektrolitrezet gyártanak. A kimosott és 100C. foknál kiszárított anódaiszapon, mely a feldolgozott anódaréz 1,93%-átteszi, Nagybányán 1894-ben 14,54% és az 1896. év első felében 13,820% aranyosezüstöt találtak. A réznek elektrolitikai úton való tisztítása ésezüsttelenítése költségeit főleg a rézgálic és kénsav beszerző költsége szaporítja,ezért az elektrolitikai intézethez rézgálic-regeneráló telepet is építenek.

Nagybányán a cellákból leeresztett elektrolitát, melyneksűrüsége 16 B°, a befőzőüstben folytonos utánpótlás mellett befőzik annyira,mig közel a forraló pontnál 35-40 B°-ot mutat; erre szivócsővel leeresztik akristályosító szekrénybe, hol 7-8 nap alatt ólomszalagokra kikristályosítjákbelőle a rézgálicot. Az itt nyert s röviden I. számmal jelölt rézgálic kevésszabadsavat is tartalmaz. A visszamaradó anyalúgot réservoirokban gyüjtik. Haekként az összes regenerálandóból kikristályosították az I. számu rézgálicot,kezdik a nyert anyalúg befőzését, ami szintén 40 B°-ra történik. Az anyalúgbólkikristályosított rézgálic, melyet II-vel jelzünk, már kevésbbé tiszta, miértis két ízben újból feloldandó vizben s átkristályosítandó; ekként oly tisztarézgálic nyerhető belőle, mint aminőt az I. számmal jelölt gálicnak egyszeriátkristályosításával nyerhetünk. Az átkristályosításoknál keletkező kevéssésavas anyalúgokat együtt főzik be és kristályosítják; a nyert kristályokbólegyszeri átkristályosítással használható rézgálicot nyernek. Akristályosításoknál visszamaradó anyalúgot pedig a szabad kénsavneutralizálásakor képződött nyers rézgálic feloldására használják. Emeoldásnál, illetőleg kristályosításnál nem tiszta, tehát legalább is kétszerkristályosítandó rézgálic keletkezik. Azon anyalúgokat, melyekben a szabadkénsavtartalom literenkint 200-250 g, a befőzőüstbe emelik, honnan forróállapotban, ólomból készült öntözőrózsa segítségével, finom permeteg alakjábanrézszemcsékre bocsátják, azaz a szabad savat rézzel telítik. Erre a telítésrekét darab 1,5 m. magas 45 cm. átmérős ólomlemezzel bélelt fahenger állrendelkezésre, mely csaknem tele van töltve rézhulladékokkal? eme henger alsórésze egy nagyobb, szintén ólommal bélelt edénybe nyulik, melyből a lecsepegőanyalúg csatornákba foly. A neutralizálandó anyalúgot 5-8 percigfolyatják azöntözőrózsán keresztül a rézhulladékra, mire 20-30 percig szünetel az anyalúgfolyása, hogy a forró rézszemcséknek idejük legyen a levegő behatolásakövetkeztében oxidálódni; erre újból anyalúgot bocsátanak, mely a keletkezettrézoxidot feloldja, újból 20-30 percnyi szünet áll be és igy tovább. Aképződött rézgálic az anyalúgból, amint az az ólommal bélelt csatornákonvégigfolyván kihűl, kristályosodik; a folyadékot pedig visszaemelik abefőzőüstbe, honnan ismét a szemcsékre kerül. Eme körfolyam alatt a sav rézgálicképződése mellett mindegyre neutralizálódik s egyszersmind be is fő. JelenlegMagyarországban a nagybányai elektrolitrézejtőn kivül még az istvánhutai(Szepes) van. Külföldön a következők léteznek: Casarzo (Genova mellett),Pont-St.-Martin (Aosta mellett), Stollberg (Aachen mellett), Struthütte(Siegenben), Stadtberg (Vesztfáliában), Okker (Alsó-Harzon),Altenau(Felső-Harzon), Mansfeld, Moabit (Berlin mellett), Hamburg, Wittkovitz(Morvaországban), Brixlegg (Tirol), Kedebeg (Kaukázusban), Russian Copper művei(Ural), Biach-St.-Wort (Calais), Marseille, Swansea (Angolországban),Birmingham (Angolországban), Anaconda (Montanában), Great Falls (Montanában),Bridgeport (Connecticutban), Newark (New-Yerseyben), Boston (Massachusettsben),Durango (Coloradóban), Baltimore, Chicago, St. Louis és Brooklyn(Egyesült-Államokban) és Wallaroo (Ausztráliában).

Az arany és az ezüst mellett a legrégibb idők óta ismeretesfém a vörösréz; azonban mig az aranyat és ezüstöt technikai tulajdonságaiinkább a luxuscikkek gyártására teszik hivatottá, addig a vörösréz nyuthatóságaés szilárdsága miatt már fegyverek és eszközök készítésére is alkalmasnakbizonyult. A vörösrézről szóló történeti följegyzések a legrégiebbek közétartoznak. Egyiptomban a legfontosabb hasznos fém volt. A biblia Tubalkainttartja feltalálójának. Általában a sémiták a rézipar első rendü mestereilehettek. Európában a réz ismerete sokkal fiatalabb, a görög mitologia szerintKadmus feniciai királyfi ismertette azt meg Görögország parti lakosságával.Állítólag a kalkiszi rézbányákat Eubeában már jóval a trójai háboru előttmívelték s a görögök ezt az újfémet e bányaváros után nevezték el kalkosznak.Lehet azonban, hogy megfordítva történt a dolog. Amennyire Plinius, Dioscoridesés Galenus irataiból kitetszik, a kohászat egyik legnehezebb feladatát, a kénesrézérceknek aknás kemencében való olvasztását már az ókorban is jól ismerték. Aréz kohászata a középkorban nem igen változott s az újkorban is, egészen a XIX.sz.-ig, oly lassan fejlődött, mint a vaskohászat. Biringuccio, Agricola, Erckers a XVI. sz.-ban élt többi kohászati iró szerint a rézérceket aknás kemencébenolvasztották, melyeknek szerkezete nem sokkal különbözött a XIX. sz. derekánhasználtaktól. A középkorban és újkorban legkiválóbb réztermelő ország voltNagy-Britannia, mely 1790-ben 4083 t, 1800-ban 6000 t., 1810-ben 7181 t. és1828-ban 12 088 t. rezet termelt. Leghiresebbek voltak a cornwallisi bányák,ahol az első rézércet 1679. találták.

Igen régi Németország és Ausztria rézipara. 860 körül virágzottaka majnavidéki bányák Frankoniában. 968-ban I. Ottó német császár alatt kezdtéka rammelsbergi (Harz) bányászatot, 970-ben nyitották meg a siebenlebeni, 1100.a rudolfstadti (Szilézia), 1150. a stadtbergi, 1162 és 1170 között a freibergi,1199. a hettstädti, 1272. az eibenbergi és grünbergi (Csehország), 1295. asaalfeldi (Türingia) és a kuttenbergi (Csehország), 1320. a neustadti (Harz),1409. a schwatzi (Tirol), 1482. a gosenbachi (Siegen) rézbányát stb. Kiemeljükazt is, hogy Szászországban a grünthali rézkohót 1493. a magyarországiAllenpeck testvérek építették. Azonban a felsorolt kohók és bányák legnagyobbrésze csakhamar vesztett jelentőségéből. A mult század vége felé Németországbanés Ausztriában, különösen a frankenburgi (felső Hessenben), a rammelsbergi (azalsó Harzban), a schwatzi (Tirol), a schladmingi (Stájerország), arudolfstadti, kupferbergi (Sziléziában) és a mannsfeldi voltak a leghiresebbek.Különösen kiemeljük az utóbbit, hol évenkint mintegy 16 000 mázsa rezettermeltek. A többi helyeken az évi termelés 2000 mázsa körül forgott.

A magyar rézkohók már tetemesen több rezet termeltek.Hazánkban a gömör-szepesi ércvidék Óvártól Kassáig, a nagybányai bányavidékUgocsa, Szatmár és Máramaros vármegyékkel és a délmagyarországi bányavidékKrassó-Szörény vármegyével termelték a legtöbb rezet. A legrégibb magyarfémbányák közé tartoznak a selmeci (765), a körmöci (770) és a besztercegányai(795). Ezek közül a leghiresebb volt a Besztercebánya melletti urvölgyirézbánya, melyet 1257-től kezdve mívelnek és a szomolnoki, mely a XV. sz.-bankezdett hiressé lenni. Különösen 1497 óta, mikor a rézejtést honosították meg.Némi jelentősége volt még Libetbányának, Rozsnyónak és Zalatnának. Adélmagyarországi rézipar, mely a dognácskai, oravicai, szászkai, moldovai éscsiklovai rézkohókból állott, a törökök kiűzése után 1720 körül kezdődött. Amagyarországi rézipar virágzásának legszebb idejét a XVI. sz. elején élte. Ez anevezetes korszak 1493. kezdődött, midőn Thurzó János a legtöbbfelsőmagyarországi rézbányát megvette és 1495. Fugger Jakabbal azokértékesítése végett szövetkezett. Hogy az ércek olvasztását megtanulja, ThurzóVelencébe ment s itt mint napszámos dolgozott. 1496-ban Thurzó Ulászlókirálytól szabadalmat nyert, hogy Besztercebányán, vagy bárhol az országban,olvasztókat építhessen, azokban rezet termelhessen és azt az ezüsttőlelválaszthassa. A rézbányászat és kohászat oly virágzásnak indult, hogy aThurzó-Fugger-szövetkezet 1495-től 1546-ig 110 185 mázsa rezet és 417 651 márkaezüstöt, vagyis évenként átlag 2170 mázsa rezet és 8189 márka ezüstöt termelt.A Thurzó-Fugger szövetkezettel kötött és többször megújított szerződést 1546ápril 15. bontották föl. Ferdinánd király a szövetkezettől visszavett bányákatés kohókat tovább míveltette s ekkor vette kezdetét sajátképen a bányák éskohók kincstári kezelése. Egyes megőrzött okmányok arról tesznek tanuságot,hogy a kohósítás ebben az időben igen kezdetleges volt. A réz olvasztásánál egykemence csak 3 napig dolgozott egyfolytában és még 1560. is az volt a kohászokfő törekvése, hogy az üzemet, mint az ezüstkohóknál, legalább hat napraterjeszthessék ki. A mult században Urvölgy évenkint mintegy 6000 mázsa és aszomolnoki rézejtő mintegy 2400 mázsa rezet termelt. A mult század végén afelsőmagyarországi rézkohókból mintegy 18 500, az erdélyiekből 1500 és adélmagyarországiakból 6500 mázsa réz került ki.

Igen hires volt hajdan a faluni rézbánya Svédországban,melyet 1200. nyitottak meg. Itt a XVII. sz. derekán 3455 t. rezet termeltek.Spanyolország rézbányászata csak az ókorban volt hires. A rio-tintói bányákatmár a feniciaiak mívelték, később itt a rómaiak is sok rezet termeltek. Arégebben is hires réztermelő országok sorába tartozik még Oroszország, melynekurali kohóiban a mult század végénévenkint átlag 58 000 mázsa rezet termeltek.Kis-Ázsiában legnevezetesebb volt az örmény rézbányászat, honnan 1762. mintegy128 000 mázsa réz került a piacra. A rézben gazdag Amerika még a mult századbankevés rezet termelt; itt a kohászatnak ez az ága csak újabban lendült fel.Aréztermelés óriási lendületet csak a XIX. sz.-ban nyert. A gépgyártáselterjedésével a rézfogyasztás évről évre növekedett, a gépek csapágyaihoz, alokomobilok tűzszekrényeihez, a gőzgépek, kazánok, vizvezeték és gázvezetékszerelvényeihez, legújabban pedig a galvanoplasztikához, a dinamóelektromosgépekhez és az elektromos vezetékekhez mindig több és több réz kell. A földösszes rézkohóinak termelése 1840-ben 50 000, 1850-ben 65 000, 1860-ban 90 000,1870-ben 115 000, 1880-ban 155 000, 1890-ben 280 000, 1893-ban 310 000 és1895-ben 334 000 tonnára rúgott. A nagy és folytonosan emelkedő rézfogyasztástcsak új bányák feltalálásával, a régiek belterjesebb kiaknázásával és modernebbbánya- és kohóberendezésekkel győzhetik meg. A coquimbói (Chile) rézkohót 1837.építették fel, 1843. kezdték el a lake-superiori rézbányászatot, mely 1856. márnagy jelentőségüvé vált, 1860. építette Raschette a róla elnevezett kemencét anyisnyetagilszki orosz kohótelepen, 1865. állították fel a grünthali kohón a rézraffinálására való és előmelegített fúvó levegővel dolgozó gázkemencét és 1866.Swanseában az első elektrolitikus rézejtőt Elkington szabadalma szerint. Kétévrerá Jossa és Saletin Oroszországban, Rittinger pedig Szomolnokon kisérletettesznek a réznek Bessemer eljárása szerint való gyártására. 1869. felfedezik abuttei (Montana) rézérceket s állítják fel Parrotmineben az első olvasztót.1876. építik fel a hamburgi és 1878. az okeri elektrolitikus rézejtőt és 1884.szerkeszti David és Manhes a rézkő bessemerelésére való fekvő konvertert, 1895.pedig felállítják az argói lángállót 50 t. napi termelésre.

Jelenleg a réztermelés élén állanak az Egyesült-Államok 150000 t. évi termeléssel, melléje sorakozik Chil, mely 1876-ban 51 000, 1893.pedig 20 000 tonnát termelt, ezután következik Németország, hol leghiresebbamansfeldi kohó évi 14-15 000 t. termeléssel. Hazánkban, sajnos, a réztermelésévről évre csökken, nem birunk versenyezni a külföldi alacsony rézárakkal;1867-ben 23 846, 1867-76. közti évtizedben átlag 13 275, az 1877-86. köztiévtizedben átlag 7872 és az 1887-94. közti évtizedben átlag csak 3101 q rezettermeltünk. Jelenleg a réz q-ja mintegy 50 frt, holott a 60-as években néha 90frton is felül állott. Magyarország 1894-iki réztermelése, mely 1156 kg.készelt és 1155 kg. elektrolitikus rézből állott, 123 169 frt értéketképviselt. A szóban forgó mennyiséget két rézejtő mű (Istvánhuta és Nagybánya)és a zalatnai rézkohó produkálta. Európa többi rézkohói is tengődnek; a hirescornwalli kohók ma mintegy 300 t. rezet termelnek, holott 1850-ben 20 000tonnára rugott a gyártás. A svédországi Falun jelentősége is tetemesencsökkent, ma csak 300 t. réz termelésével szerepel. Mivel az elektrotechnika ésa gépészet folytonos hódításokat tesz s a chilei bányák után itélve nemlehetetlen, hogy a lake-superiori és montanai bányák bősége is előbb-utóbbmegapad, hisz az előbbiekben az ércek 1000 km.-nyire vannak a föld szine alatt,talán jobb korszak virrad az európai, jelesen a magyar rézbányászatra is.Legtöbb reménnyel kecsegtet a délmagyarországi rézbányászat, ha odáig fejlődika dolog, hogy az aldunai vizeséseket, jelesen a vaskapuit, elektromos központokfelállítására is kihasználják.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is