Rézmetszet

(chalkographia), vörösrézlemez simára csiszolt fölszinébeakként bevésett rajz, hogy a rajz vonalai, ellenkezőleg a fametszettel (l. o.),szélesebb és keskenyebb barázdákat alkotnak. Ha e barázdákat feketenyomdafestékkel betöltjük és a lemezre megfelelő eszközzel, p. sajtóval (l.Réznyomás) erős nyomást gyakorlunk, akkor az alája helyezett papiroslapbenyomódik a barázdákba, s az azokban levő festék egy része rátapad. Ekként alemezbe vésett rajznak hű mását nyerjük a papiroslapon. A lemezzel többlenyomatot állíthatunk elő, vagy a rajzot sokszorosíthatjuk. Tehát a rézmetszésis sokszorosító művészet és pedig valamennyi közt a legtökéletesebb, alegnemesebb. Hogy a R. a művészeti követelményeknek megfeleljen, annak legelsőföltétele a rézlemez anyagi mivoltában rejlik. Megkivántatik, hogy a rézlemezállománya egyenletes és kellő keménységü, fölszine pedig gondosan csiszolt,tükörsimaságu legyen. Ha a lemez szerfölött lágy, vagy alig észrevehetően hólyagos,szálkás, eres, a legművészibb metszés is sikertelenné válik. A lemezállományának egyenletességét azelőtt hengerelés és kalapálás által iparkodtakelérni, most a galvanoplasztikai eljárás biztos módja az egyenletes állományelőállításának. A lemez további kikészítése, u. m. az alapozás, az alapnakbefehérítése stb., valamint a metszésnél használt eszközök is a metszésieljárások szerint különfélék.

A rézmetszésnél követelt eljárások, melyeket modornak(maniere) is szokás nevezni, ezek: 1. A vésővel készített tulajdonképeni R.(gravure au burin, gravure en taille-douce); 2. a rézmaratás v. karcmaratás(gravure a l"eau forte); 3. a hideg tűvel készített R. (gravure a la pointeseche); 4. a pontozó eljárás (gravure au pointillé); 5. a poncoló eljárás (gravureau maillet); 6. a krétarajzot utánzó eljárás (gravure dans le genre du crayon);7. a hántoló eljárás (gravure en maniere noire); 8. a födözgető eljárás(gravure au lavis); 9. a szineket utánzó eljárás (aquatinta).

1. R.-nek vésővel való előállítása kétségtelenül a legrégibbeljárás, egyszersmind a legfontosabb is, leginkább bir az igazi művészetjellegével. A rézmetsző az ábrázolásnak a rajzolatát előbb bemaratja a lemezfölszinébe, azután eltávolítván a maratáshoz megkivánt aszfaltréteget, azábrázolást alkotó vastagabb, vékonyabb, egyenes, hajlított, egymást keresztezővonalakat mélyebb vagy sekélyebb barázdákként vésővel bevési a lemezbe. Ekkéntvisszaadja a formáknak, a fény és árnyék hatásának, a domboruság, a vonal- éslégtávlat látszatának utánzatát. A részletekben kevésbbé kimunkált metszetetkartonmetszetnek nevezik. Az ismétlődő szabályos vonalakat, p. a háttérpárhuzamos vonalait, arra szolgáló géppel szokták bevésni. Végül a bevésettbarázdák szélein támadt szálkákat eltávolítják és a lemez fölszinétkiegyengetik. Az ekként kimunkált lemezzel készülnek a lenyomatok. Többszörilenyomás után legnagyobb óvatosság mellett is a finomabb vésetü vonalakbarázdái mind kevesebb és kevesebb festéket fogadnak be, utóbb egészen eltünnekés a további lenyomatokon a mély árnyék átmenet nélkül uralkodóvá lesz. Ezenjavítgatással lehet ugyan segíteni, mindazáltal az ezután készült lenyomatoknem oly tökéletesek mint az előbbiek. Ebből következik, hogy mig a fametszettelmajdnem korlátlan számu lenyomatot készíthetünk, addig a R.-tel készítettlenyomatok száma korlátozott. Következik továbbá, hogy az első lenyomatoktökéletesebbek, tehát becsesebbek a későbbieknél. A kevéssé avatott szemkönnyen fölismeri a jó és gyöngébb lenyomatot. A legelső néhány lenyomatrendszerint durvább. A következők a legjobbak. A XVII. és XVIII. sz.-ban ésmostanság is a legjobb lenyomatok ismertető jele, hogy nincsen rajtuk irás.Ezek az irás előtti lenyomatok (épreuves avant la lettre). Legújabb időbenszokássá vált ezen lenyomatokat is osztályozni. Az irás előtti legjobblenyomatokra ugyanis a metsző irónnal irja a nevét. Ezek a művész lenyomatai(épreuves d"artiste). Hellyel-közzel a metsző a lemezbe valamely mondást vés,azzal néhány lenyomatot készít és a mondást lecsiszolja. Ezek a jegyzéseslenyomatok (épreuves de remarque). Legszebbek a khinai papirosra nyomottpéldányok. Ezután következnek az irásos lenyomatok. Az irás a metsző nevét ésaz ábrázolás tárgyát jelöli meg. Morghen Rafael rézmetsző L. da vinci általfestett Utolsó vacsora-metszetének irásából: Amen dies vobis, quia unus vestrumme traditurus est, a vesszőt kihagyta és csak későbben pótolta. Ennél fogvaazok a példányok, melyeknek irásából a vessző hiányzik, becsesebbek. Alenyomatok becse tekintetében ritkaságukon és szépségükön kivül jó állapotuk isnagy fontosságu. A jelesebb R.-ek teljesen ép példányaiért az árveréseken nagyösszegeket fizetnek, megrongálódott példányok ellenben igen olcsón kaphatók.

2. A rézmaratás (rézkarc) akként készül, hogy amegmelegített rézlemezt viasz, masztix, kolofonium és aszfalt keverékéből állófolyadékkal bekenik. Ez a marató alap, mely ha megkeményedett gyertya lángjafölé tartják, hogy megkormosodjék. Ezután fanyelü finom acéltűvel az alapbabekarcolják az ábrázolást, ugy hogy a bekarcolt barázdák a lemez felszinéigérjenek, de a tű a rezet meg ne karcolja. Az igy elkészült rajz barázdái menténviaszból csekély magasságu karimát raknak, azután választóvizzel éssalétromsavval leöntik, mely behatol a barázdákba s megmarja a lemez azonhelyeit, ahonnan a tűvel a rákent anyagot eltávolították. A lemezen ekkéntkeletkező barázda annál mélyebb, minél tovább marja a sav. Ezután letisztítjáka lemezt, a finomabb vonalakat pedig befödik, ott pedig, ahol mélyebb barázdákkivántatnak, újból maratják a lemezt, amit esetleg többször ismételnek. Aholszükséges, ott utólag tűvel vésnek ki egyes helyeket. Ez az eljárás legközelebbáll a rajzoláshoz és a tulajdonképeni metszethez képest kevésbbé korlátozott.Állítólag Hopfer Dániel augsburgi metsző (megh. 1556.) alkalmazta volnaelőször. Utóbb Dürer, Rembrandt és számos festő gyakorolta, mint legalkalmasabbeljárást rajzolt ábrázolásaik sokszorosítására. Az olyan művész, aki sajátműveit sokszorosítja, az u. n. peintre-graveur, azaz festő és metsző egyszemélyben.

3. Hideg tűvel készített metszet az, melynél a metsző vésőhelyett finom acéltűt használ. Minthogy ezzel a szerszámmal metszett vonalokigen sekélyek és finomak, azért az ilyen lemezzel csak csekély számu lenyomatkészíthető.

4. A pontozó eljárás egy módja a maratásnak, azzal akülönbséggel, hogy vonalak helyett finom pontokat váj a marató alapba.

5. A poncoló eljárás szerint az ötvösök által használtponccal apró pontokat vernek a lemezbe.

6. A krétarajzot utánzó eljárás szintén egyik módja amaratásnak. Abból áll, hogy vagy több hegyü tűvel vagy kis kerékkel, melynekfölszinéből tűk állanak ki, fölszaggatják a marató alapot, de nem a rajzvonalait, hanem a világosabb és árnyékolt részeket pontozzák ki.

7. A hántoló eljáráshoz érdes fölszinü lemezt használnak,amely ily állapotban lenyomva csakis árnyékot adna vissza. A metsző teendőjeitt abból áll, hogy hántoló szerszámmal az árnyék egy részét eltávolítja ésvilágos meg félárnyékos részeket állít elő. Tehát az eljárás éppen fordítottjaaz előbbieknek, amennyiben az árnyékos részek nemmélyednek be a lemezfölszinébe.

8. A födözgető eljárással készült lemez lenyomatai aszopiával vagy tussal festett ábrázoláshoz. Az ábrázolás rajzát előbb a lemezbemaratják, azután megtisztítják a lemezt, majd ecsettel velencei fornászt raknakama helyekre, melyeknek a lenyomaton világosaknak kell maradni. Az elkészítettlemezt aztán választóvizbe mártják, mely megmarma a firnásszal nem födötthelyeket.

9. A szineket utánzó eljárás szintén egyik módja amaratásnak, hasonlít a födözgető eljáráshoz, azzal a különbséggel, hogy afödözgetés kolofoniumporral történik, mely a megmelegített lemezen aprószemekbe olvad össze és födi a lemez egyes helyeit, mig a szabaddá válthelyeket a sav megmarja.

Sokat vitatkoztak a fölött, hogy hol és mikor találták föl arézmetszést. Számos emlék bizonyítja, hogy már az ókorban is véstek rézbeábrázolásokat, ilyenek p. az u. n. etruszk tükrök stb. Ezek alkalmasaklenyomatok előállítására is, amit azonban a régiek nem kisérlettek meg.Kétségtelen, hogy a rézmetszés az ötvösök műhelyében keletkezett, és pedig ugy,hogy vésett lemezekkel, mielőtt a rajz barázdáit niellóval kitöltötték volna,próbalenyomatot készítettek. Az ilyen lenyomatoknak azonban nem sokszorosításvolt a céljuk. Minthogy olasz ötvösök műhelyében készült több efféle lenyomatmaradt fönn, az a vélemény keletkezett, hogy a rézmetszésnek mint sokszorosítóeljárásnak az olaszok a feltalálói. Név szerint Tommaso Finiguerra firenzeiötvöst emlegették. Sokszorosítás céljából készült R. eddig ismert legrégibblenyomata 1446-ból való, Krisztus kinszenvedését ábrázolja, hat lapból állósorozat, most a berlini metszetgyüjteményben van. Ezt követik 1451-52-ből valónémet metszetek. Németországban legelül jártak a R. művelésében. Az E. S. jegyümetsző (1464 és 1466), Schongauer Márton (megh. 1488.), a vetélő jegyethasználó metsző legelsőkül jeleskedtek a művészet ez ágában. Olaszországban aXV. sz.-ban kiváló mesterek Andrea Mantegua, Antonio Pollajzolo, GiovanniAntonio da Brescia, Girolamo Mocetto s még többen. A XVI. sz.-banNémetországban Dürer nagy tökéllyel űzte a rézmetszést. Tanítványai követték.De csakhamar hanyatlás állott be. Ellenben Olaszországban Marcantonio Rajmondi,Németalföldön Lejdai Lukács még nagyobb tökélyt értek el. Franciaország ésAngolország szintén több jeles metszővel dicsekszik. A rézmaratást a hollandiaifestők űzték, köztük utolérhetetlen mester Rembrandt.

A fölsorolt eljárások, melyeket jobbára a XVII. sz.-bantaláltak föl, e században feledékenységbe merültek. A rézmetszésnek és arézmaratásnak az újabb időben fölmerült fotocinkográfia és egyéb kémiaisokszorosító eljárások versenye dacára számos hivatott művelője és kedvelőjevan. V. ö. Majer István, A rézmetszetek műtana (Buda 1847); Klinger M., Malereiund Zeichnung; Singer H. W., Geschichte des Kupferstiches (Magdeburg 1895). Atöbbit

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Fametszet