Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Rikárd... ----

Magyar Magyar Német Német
Rikárd... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Rikárd

1. (I.), az Oroszlánszivü (Arszlánszivü), angol király, szül. Oxfordban 1157 szept. 8., megh. 1199. II. Henrik angol király fia, ki ellen trónörökös korában anyja izgatására minduntalan fellázadt s kit 1189. követett a trónon. A következő évben II. Fülöp Ágost francia királlyal szövetkezve, kersztes hadjáratra indult. Az előre megbeszélt terv szerint a szövetségesek Szicilia szigetén találkoztak, hol Tancred király őket vendégszeretőleg fogadta. Azonban a jó egyetértés a szövetségesek között már itt megszakadt, R. dölyfössége által mindenkit maga ellen ingerelt. Előbb Messina város polgárai fogtak fegyvert ellene. Miután a várat rohammal elfoglalta, Fülöp Ágosttal veszett össze, mire a francia király szövetségesét elhagyva, csapataival Ptolemaiszba vitorlázott. R. most felbontva a francia király hugával kötött eljegyzést, I. Sancho navarrai király leányát, Berengariát jegyezte el s 1191 ápr. 10. 250 hajóval magában útra kelt a szentföld felé. Útközben a vihar hajóhadát szétszórta s mivel a ciprusiak nehány a szél által szigetükre vetett angol hajót kiraboltak, R. a sziget ellen fordult, azt elfoglalta s annak görög fejedelmét, Kommenosz Izsákot ezüst bilincsekbe verette. Erre tovább hajózott a Szentföld felé s jul. 8. érkezett Akkon alá, melyetmár akkor a francia és német keresztesek javában ostromoltak. Egyesült erővel jul. 12. elfoglalták a várost, de mivel a két király között a viszály újra kitört, Fülöp Ágost csakhamar visszatért Franciaországba. R. ellenben megesküdött, hogy előbb le nem teszi a fegyvert, mig Jeruzsálemet fel nem szabadította; rettenetes kegyetlenséget követett el a pogány foglyokon és tovább folytatta a harcot a Szaladin által vezetett szaracénok ellen; egészben véve, bár egyes csatákban rettenthetetlen bátorságának fényes jeleit adta, eredménytelenül harcolt. 1192 okt. 9. három évi fegyverszünetre lépett Szaladinnal s miután a jeruzsálemi koronát nővére fiának Henrik champagnei grófnak, Ciprust pedig a volt jeruzsálemi királynak Lusignani Guidónak adományozta, visszaindult Európába. Útközben a vihar hajóját Aquileja vidékén partra vetette. Innen mint zarándok álruhában Németországon keresztül akarta hazáját elérni. Azonban Bécs Erdburg nevü külvárosában 1192 dec. 21. felismerték s VI. Lipót osztrák herceg parancsára letartóztatták. A fogoly királyt előbb Dürnstein várába zárták, majd VI. Henrik császár, Trifels várában és utoljára Wormsban tartották szigoru őrizet alatt s csak 1194 febr. 4. bocsátották szabadon, miután Henrik előbb hódolatra kényszerítette s 150 000 márka ezüst fizetésére kötelezte. Miután az angol nép a busás váltságdíjat királya helyett lefizette, R. visszatért Angliába, hol öccse János és Fülöp Ágost francia király ellen kellett küzdenie, kik távolléte alatt megbuktatására szövetkeztek volt. János herceg hamar meghódolt, ellenben a francia királlyal négy évig folyt a harc döntő eredmény nélkül, mignem a szentszék közbenjárására az ellenfelek 1199. fegyverszünetet kötöttek.

2. R. (II.), angol király, III. Eduárd unokája, a Fekete hercegnek fia, szül. 1367 jan. 6., megh. 1400. Mint gyermek került a trónra 1377. nagyatyjának III. Eduárdnak halála után s kiskorusága alatt nagybátyjai: York, Gloucester és Lancaster hercegek vezették a kormányt. Midőn nagykoru lett, uralkodása általános elégedetlenséget keltett fel. A franciák által támogatott skótok 1385. betörtek Angliába s azt büntetlenül pusztították. Ezért az elégedetlenlordok a parlamenttel egyetértve a fő hatalmat a királytól elvették s egy 14 tagból álló tanácsra bizták, Gloucester herceg elnöklete alatt. Ez állapot 1389-ig tartott. Ekkor R. a franciákkal fegyverszünetre lépett, nőül vette Izabellát, VI. Károly francia király leányát s a lordok egyenetlenségét felhasználva, Gloucestert elfogatta, kivégeztette s a kiválóbb angol urakat száműzetésbe küldötte. A szolgalelkü parlament a 14-es tanácsot feloszlatta s egy új, a király hiveiből alakított 18-as bizottságot állított fel, melynek segítségével a király korlátlan módon kormányozhatott. 1399. R. Irország ellen indított hadjáratot, de távolléte alatt a száműzött Hereford herceg, Lancaster herceg fia, visszatért, kitűzte a felkelés zászlaját s magát a királyt is hatalmába ejtette. Miután Hereford herceg a parlament beleegyezésével IV. Henrik név alatt trónra lépett, a parlament által a törvény és alkotmány megszegése miatt trónjától megfosztott R.-ot mint fogolyt Pontefract várban (York grófság) vitték, ahol 1400 febr. 14., bizonyára IV. Henrik tudtával, megölték.

3. R. (III.), angol király, Rikárd yorki herceg harmadszülött fia, szül. 1452 okt. 2., megöletett 1485 aug. 22. Testi fogyatkozása dacára (púpos volt) ama harcokban, melyeket családja a Lancaster ház ellen folytatott, nagy személyes vitézséget tanusított. Mihelyt bátyja mint IV. Eduárd a trónt elfoglalta, őt Gloucester herceggé nevezte ki. Nagy befolyással volt bátyja uralkodására, neki tulajdonítják VI. Henrik király és Clarence herceg kivégeztetését is. Bátyja halála után (1483) ennek kiskoru fiát V. Eduárdotkiáltatta ki királlyá, de mindent elkövetett, hogy IV. Eduárd fiainak mellőzésével a trónt magának szerezze meg. E célból a maga részére vonta a hatalmas Buckingham herceget, mig a kis király hű embereit eltávolította és a kis királyt és testvérét a yorki herceget a Towerbe záratta. Egyúttal felvette a birodalom protektorának és defenzorának címét s kevéssel utóbb népgyülés által királynak kiáltatta ki magát. A koronázás után pár nappal a fogoly hercegeket titokban megölette és miután az 1484. összehivott parlament is elismerte királynak: hogy a trónon magát megerősítse, a képmutató zsarnok bátyja idősebb leányát Erzsébetet szándékozott nőül venni. Mielőtt azonban e tervet kivihette volna, a Franciaországban száműzetésben élő Tudor Henrik, Richmond grófja, 2000 ember élén 1485 aug. 1. Milfordban kikötött s az angol köznemesség nagy része hozzá cstlakozott. A döntő ütközetet Bosworthnál vívták aug. 22., hol R. a csatát és életét is elveszítette. Shakespeare utánozhatatlan művészettel ecsetelte R.-ban a tipikus zsarnokot. Richmond gróf VII. Henrik név alatt trónra lépett s ezzel véget ért a york és Lancaster családok küzdelme, az u.n. piros-fehér rózsa háboru.

4. R., angol trónkövetelő, l. Warbeck.

5. R., Cornwallis és Poitou grófja, német király Földnélküli János másodszülött fia, szül. Winchesterben 1209., meghalt 1272 ápr. 2. Miután 1240-42. eredménytelenül viselt keresztes hadjáratot, IV. Ince pápa felajánlotta neki a sziciliai koronát (1252), melyet azonban, tekintettel a szükséges pénzáldozatokra, visszautasított. Ellenben Hollandi Vilmos halála után a kölni érsek által felajánlott, jobban mondva pénzen megvett német koronát elfogadta és 1257 máj. 17. Aachenben meg is koronáztatta magát. Azonban a német fejedelmek egy része vele szemben X. Alfonz kasztiliai királyt választotta királynak, ugy hogy R. semmi tekintélyre sem tudott szert tenni. Nem is tartózkodott huzamosabb ideig Németországban. Már 1259. Angliába tért vissza, ahonnan ugyan 1260. még egyszer indult Németországba, hol birodalmi gyülést tartott és törvényeket bocsátott ki a rablólovagok ellen; de mivel senki sem engedelmeskedett neki, még ugyanazon évben visszament hazájába. 1262. harmadszor jelent meg Németországban, Stiriát hűbérül adta Ottokár cseh királynak, megerősítette Strassburg és néhány más birodalmi város kiváltságait, de azután ismét visszatért Angliába, hol a Montfort Simon által támasztott felkelésben a királlyal együtt ő is a főurak fogságába került. Innenkiszabadulva, 1268. negyedszer, megint csak rövid időre jelent meg Németországban, de látva, hogy pénzen szerzett koronáját senki tiszteletben nem tartja,véglegesen hazatért.

6. R. a Félelemnélküli (Sans Peur), Normandia hercege, Vilmos fia, szül. 935., megh. Fécampban 996. Atyját 943. követte az uralkodásban, hercegségét azonban előbb Tengerentúli Lajos király, majd ennek özvegye ellen kellett védelmeznie. Hosszu uralkodása békésen folyt le. A monda szerint sok hősi tettet hajtott végre; egyik kalandját Uhland is megénekelte. Követe fia, II. Jó R. (996-1026).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is