Rimay

(rima és alsó-sztregovai) János, lirikus költő, szül. Alsó-Sztregován (Nógrád) 1550 és 1560 között, megh. 1632. Atyja R. György diák (literatus), anyja Madách Krisztina volt és igy anyai ágon Madách Imre költőnknek őse. Jó nevelésben részesült, s a grazi és bécsi egyetemeken is tanult és iskolái befejezése után, 1587 körül ecsedi Báthory István országbiró vette udvarába, hol alkalma volt a fegyverforgatást s vitézi gyakorlatokat elsajátítani. Ott azután, főképen bizonnyal költői tehetsége folytán, nagyúri ismeretségekbe jutván, Erdélybe ment s ott töltötte a fejedelmek udvaránál s táboraiban élete legnagyobb részét. Báthory Zsigmond 1594. irt hadi daláért kedvelte meg s vitte magával udvarához, valószinüleg mint énekes apródot, de hadi szolgálatra is. Azután Bocskay István udvarában s zászlói alatt találjuk, ki mellett gyorsan haladt előre a bizalom s kitüntetések útján: előbb titkár, majd kamarás vagy kincstárnok s utóbb belső tanácsos és a fejedelem megbizottja a zsitvatoroki békekötésnél. Ez időben házasodott meg, nőül vévén Ághy Orskot, s miután az új királytól, II. Mátyástól sok jót várt az ország, R. is ennek szolgálatába állott, de midőn új sérelmek érték az ország és vallás szabadságát, s Bethlen Gáborban találta fel hazafias reményei eszményképét, ennek ajánlotta fel kitünő tehetségeit, s megbizásából a diplomáciai szolgálatok egész sorát végete. Háromszor járt követségben a török portánál, mint a fejedelem küldöttje, hadi segélyt szorgalmazva; ugyanannak képviselője volt Liphtay Imrével az ott összegyült karokkal való alkudozáson, a soproni országgyülésen és annak bizalmi embere a szőnyi békekötésnél és a besztercebányai gyülésen. E fontos politikai és diplomáciai szereplés mellett soha sem szünt meg a tudományokat és irodalmat művelni, s különösen kitünő és szerencsés egyházi s didaktikus költő volt. Balassi Bálinthoz szoros barátság kötötte, s ennek költészete, mely új hangjával s formáival oly nagy hatással volt korára, R.-t is elbűvölte s lelkesítette. E baráti összeköttetés s rokonszenv Balassi haláláig folytonosan tartott s mindkét félre buzdító és nemesítő volt. Balassi halálára irta Bocsásd szent lelkedet c. énekét. Munkái, a Balasséiva egytt, több íbe, összesen harmincszor adattak ki. (V. ö. Toldy, Handbuch der ung. Poesie, I. köt., 31. old. s bővebben a Beöthy Zsolt szerkesztette Képes Magyar Irodalomtörténet, I. köt., 333. s. köv. old.). Irói nevét nyomaásban Istenes énekei tartották fenn, de kétségtelen, hogy irt másféle műveket s világi verseket is. Deák versi é kéziratos imakönyve az akadémiában őriztetnek; elveszett művei közül említésbe jöttek s talán még feltalálhatók lesznek: portai naplói, kora történetéről irt műve, életfilozofiai és didaktikus tartalmu munkái és tapasztalatai, Nagypénteki meditációk c. vallásos elmélkedései.

Forrás: Pallas Nagylexikon