Ripária-szőllő

A Vitis riparia Michaux amerikai szőllőfaj közhasználatban levő neve. Valamennyi alanyszőllő között ez a faj van legjobban elterjedve s rajta vannak a legrégibb ojtványok készítve. A R. az É.-amerikai Egyesült-Államokban eredettől majd mindenütt, de leginkább az Atlanti-oceán melletti államokban van elterjedve, még pedig főleg a nagyobb folyamok vidékein, honnan az amerikaiak River grapenek (folyami szőllő) nevezik, de nevezik még Sweet scented grapenek (jószagu szőllő) is, mert virágai, különösen a himvirágok - himvirágu változatok - nagyon kellemes illatot árasztanak. Növése buja, erősen kapaszkodó, ugy hogy a legnagyobb fák tetejére is felkúszik; de törzse és hajtásai vékonyak s igen hosszu ízek (internodiumok) által vannak jellegezve.

[ÁBRA] Ripária (Gloire de Montpellier) levele.

Levelei rendesen osztatlanok (l. az ábrát) s majd szőrösek, majd simák, majd aprók, majd igen nagyok. Fürtje laza, bogyói aprók, sötét-feketék, vörös levüek, fanyarok. Az európai szőllőnél rendesen 10-14 nappal előbb virágzik. A R. a filloxerával szemben igen nagy ellentállóképességet tanusít, sima vesszőről könnyen szaporítható, az európai szőllővel könnyen összeforrad s ezt bő- és korántermővé teszi; a tél fagyát betakarás nélkül hazánkban kiállja s a parazitabetegségekkel szemben nem fogékony. Hátránya, hogy a talajban nagyon válogat; csakis a középkötöttségü, mély rétegü, termékeny, csekély mésztartalmu s nem nedves talajokban díszlik; egyéb talajokban, különösen a meszesekben, sápadtkórságba esik. Egy további hátránya az, hogy vastagságban nagyon lassan növekszik, miért mint alanyra az európai szőllő nagyon rávastagszik. A R.-nek számos változata van, amelyeket Viala szőrösekre (tomanteux) és simákra (glabres) különít el; az előbbieknél a zöld hajtások és levélerek szőrösek; az utóbbiaknál nem. E csoportok mindegyike ismét apró és nagy levelü változatokra oszlik. Legértékesebbek a sima, nagy és vastag levelekkel biró változatok, amelyek közt hazánkban a R. Portalis v. Glorie de Montpellier van legjobban elterjedve; kiváló változatok még e csoportban a R. grande glabre és a R. Baron Périer. A szőrös levelüek között a legkitünőbb változat a R. géant de Las Sorres. Az apró levelü, vékony hajtásu, rendesen magról kelt R.-ket közönségesen R. sauvagenak (vad R.) nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon