Rituális metszés
vallás
(sechita, saktolás), az izraeliták számára a mózesi
törvények szerint élvezetül megengedett állatoknak zsidó ritus szerinti
levágása. A vágás csorba nélküli éles késsel történik a nyakon, a gége és
tápcső átmetszésével. Az elvérzés után azonnal megvizsgálják, a barom
(baromfiaknál csak a kopasztás után) belsejét, hogy nincs-e oly baja, melynél
fogva a húst az izraelitának nem szabad megennie (tréfa). A vizsgálatnál fő
tekintettel vannak a tüdőre (réa), melynél a legkisebb abnormitás is elegendő,
hogy a barmot tréfának nyilvánítsák. A baromfinál a gyomrot, combot és főleg a
tápcsőt szokták megvizsgálni. A metszést minden feddhetetlen életü, jámbor
izraelita végezheti, ki ismeri a metszés törvényeit. A községek a R. végzésére
rendesen alkalmaznak külön egyéneket (sakter), kik azonban csak akkor
vállalhatnak hivatalt, ha egy vagy több rabbi bizonyítványban (kábbálá)
elismeri, hogy az illető ismeri a metszési törvényeket. Némely helyen a
szárnyas állatok és a barmok számára külön-külön metsző van. Kisebb izraelita
községekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák szoktak
lenni. Újabb időben itt-ott mozgalom indult meg a R. ellen, melyet állatkínzásnak
akartak minősíteni, de orvosi és egyéb szaktekintélyek szerint éppen a R. a
legalkalmasabb mód, hogy az állat haszontalan kínzása nélkül, a lehető
leggyorsabban elvérezzék, mi Maimonides szerint (Móre, III. 26 és 48) a R.-nek
voltaképeni célja. V. ö. Kaiserling, Die rituale Schlachtfrage (Aarau 1867);
Engelhart J., Ist d. Schlachten der Thiere Thierquälerei, kivált pedig
Gutachten über d. jüd.-rituelle Schlachtverfahren (Berlin 1894.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|