Riu-kiu

v. Liukiu; Rieu-kieu v. Lieu-kieu is, a benszülötteknél Liucsiu és azután Lu-csunak is irják. Szigetcsoport Kelet-Ázsiában, a vulkánikus szigetkoszoru egy része, az É. sz. 24-29° között. E szigetek száma 55, területük együttvéve 2420 km², az É-on hozzájuk csatlakozó Liucsota-szigetek nélkül. Három csoportból állnak: az É-i v. Szanboku-szigetek, összesen 16, amelyek közt Aman-o-zsima a legnagyobb; a középső vagy Cjuzán-szigetek az 1348 km² területü Okinava-zsimával, a szigettenger legnagyobb szigetével: a déli Szannan-szigetek, amelyek közül a 246 km² területü Izsigaki a legnevezetesebb. Noha a szigetek hegyesek, főleg Okinava-zsimán és Nagy-Riu-kiun széles, szántóföldnek és kerteknek nagyon alkalmas területei is vannak. A földrengések, bár nagy kárt nem okoznak, gyakoriak. A klima egészséges. A főbb termékek batáták, nádcukor, rizs, dohány, gyapju és baso v. pizangrost. Vannak papireperfa-ültetvényei is. A lakosság (1893-ban 410 881) előkelőbb része testi alkatánál, nyelvénél és szokásainál fogva a japánokhoz tartozik; az alsóbb néprétegek inkább hasonlítanak a khinaiakhoz. (Egy benszülött férfi képét l. az Ázsiai népfajok mellékletén.) Békés, munkás nép ez, amelyre a buddhizmus és sintoizmus csak jelentéktelen hatással voltak. A legnevezetesebb kereskedelmi város Nafa, Okinava-zsima DK-i partvidékén, (1890) 42 250 lakossal. Innen egy 4¹/₂ km. hosszu út Ihuriba vezet, amely azelőtt a birodalom királyainak székhelye volt; 25 604 lak. A R.-szigetek, amelyek egykor önállóak voltak, 1609. Japán fenhatóságát ismerték el, de adójukat Khinának tovább is fizették. 1872. a szigetcsoportot Japánba kebelezték be.

Forrás: Pallas Nagylexikon