Rizlingszilváni

Magyarország második legelterjedtebb minőségi fehérborszőlő-fajtáját a svájci Thurgau kanton szülötte Dr. H. Müller a Geisenheim-i Kutató Állomáson állította elő 1882-ben. A német nyelvterületen Müller Turgau-ként ismert, fajta hibrid a szőlőtermesztés északi határához közeli területek egyik közkedvelt fajtája Európa szerte. Származása bizonytalan. Az újabb genetikai kutatások szerint a Rajnai rizling mellett a fajta másik szülőjeként a Zöld szilváni helyett inkább a Chasselas-t tartják valószínűbbnek. Levele szép ötkaréjú, mélyen tagolt, sarkos, hólyagos felületű. Átlagos években szeptember második dekádjában szüretelhető. Bőtermő, könnyen túlterhelhető. Hátrányos tulajdonságai még, hogy fagytűrő képessége csupán közepes és rothadékony. Bora illatos, gyors fejlődésű, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Az említett tulajdonságai és különösen rothadásérzékenysége miatt a jövőben elsősorban a kisüzemek, házi- és hobbikertek megbecsült fajtája lehet.Telepíthető klónjai: K.3 (Keszthely-Cserszegtomaj), C.650, D.100 (D=Karlsruhe-Durlah, Némethország). (Dr. Bényei Ferenc).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia