Roas

vagy Rua, Rugha, vagy Rugila, Mundzukkal, Optarral, Oibarsszal együtt az V. sz. első felében a hunnok királya volt. Testvérei közt ő vált ki leginkább. A bizánci császár tábornokká nevezte ki s 350 font aranyat fizetett neki évi segítségül. Még 423 előtt összebarátkozott a hunnoknál kezesül levő Aetiusszal, az «utolsó római hős»-sel, kinek kivánsága szerint utóbb 60 000 hunnal segítette Johannest, hogy Valentiniánus ellenében a nyugatrómai trónja emelje; azonban hiányában ment a csatérre, később érkezett. Aetius kibékült Valentinianus anyjával, Placidiával, a hunnoknak azonban ajándékokkal is csak egy részét téríthette haza, a másik a galliai Arelátot ostromló nyugati gótok ellen indult s békére is szorította őket. 433. a már Pannoniában is letelepedett hunnok Aetius kérelmére ujból megjelentek Itáliában, hogy visszaadhassák Aetiusnak a fővezéri méltóságot s kierőszakolják számára a patriciatust. Maja az amilzurok, itimarok, tonózurok, boiszkok stb. népeinek a keletrómaiakkal való szövetséget akarta megakadályozni s háboruval fenyegette a keleti császárt, ha Mama és Atakam királyok szökevény fiait ki nem adja. Az alkudozások közben azonban 433-435 közt meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon