Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Robespierre... ----

Magyar Magyar Német Német
Robespierre... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Robespierre

(ejtsd: robszpjer) Miksa Mária Izidor, a francia forradalom egyik legnevezetesebb alakja, szül. Arrasban 1758 máj. 6-án, kivégeztetett Párisban 1794 jul. 28. Korán árvaságra jutva, Conzié arrasi püspök segélyezése folytán került a párisi Louis le Grand kollégiumba, hol jogot tanult. Azután szülővárosában ügyvédi irodát nyitott és a mellett az irodalom iránt is érdeklődést tanúsított és elnöke lett az arrasui akadémiának. 1789. Arrasban a nemzeti gyülekezetbe választották, ahol kezdetben nagyon alárendelt szerepet játszott, sőt rideg, doktrinér elveivel gyakran nevetség tárgyául szolgált, amivel azonban keveset törődött. Rettenthetetlensége és szivóssága, valamint közhirre jutott megvesztegethetetlensége által lassankint befolyásra és tekintélyre emelkedett; de másrészt gyanakvó és bizalmatlan jakobinus klubban tartott beszédei tesznek tanuságot. 1790. elnöke lett a jakobinus klubnak. Az alkotmányozó gyülés befejeztével (1791 szept. 30.) R. egyik legnépszerűbb alakja volt a forradalmi pártnak. Ekkor Duplay asztalos szerény házában lakást bérelt, kinek leányával Eleonorával szerelmi viszonyt kötött. Nemsokára a párisi törvényszéknél egy ideig mint közvádló működött, mely állásról azonban 1792 máj. lemondott. Rövid ideig szerkesztője volt a Défenseur de la Constitution c lapnak. R. volt a legelsők egyike, akit az új választások alkalmából a konventbe választottak. Ekkor már a radikális párt egyik vezére volt, mely el volt tökélve a forradalmat összes következményeivel együtt végrehajtani, s egyik fő okozója a király elitéltetése s kivégeztetésének. Befolyását ezután a girondiak megbuktatására (1793 jun. elején) használta fel, kezébe kerítette a forradalmi bizottság elnöki állását, melyben diktátori hatalmat gyakorolt az egész ország fölött. Az új alkotmányt hatályon kivül helyezte és mint a közjólét-bizottság lelke és szervezője, vérözönbe fojtott le minden ellenállást. Még javában folyt a vérengzés és üldözés, midőn R., az egyedüli hideg fő az általános rémület közepette, azt vette észre, hogy az őrjöngési mámor immár áthaladott delelő pontján és ez okból időszerünek találta a mozgalmat csendesebb mederbe terelni. Szakított tehát az eddigi iránnyal és a túlzóktól meg esetleges versenytársaitól szabadulni kivánván, saját párthivei ellen fordult, kik közül a legvérengzőbbeket és legtekintélyesebbeket egymás után a vérpadra küldötte. Még Danton és csoportja sem kerülhette ki ezt a sorsot (1794 ápr.). Azután helyreállította, ha nem is az eltörült isten, de legalább a «legfőbb lény» kultuszát, melynek tiszteletére maga rendezte szenteskedő modorában mint főpap az első istentiszteletet és maga mutatta be az áldozatot. De midőn ekkor is tovább folytatta vérengzéseit és a forradalmi törvényszéknek juniusban eszközölt ujjászervezése után 1285 embert hurcoltatott a vérpadra, maguk a konvent tagjai, köztük Tallien, Fouché, Collot d"Herbois, Billaud-Varennes, Fréron és mások, életüket féltvén, de jólét-bizottságban R. ellen titkon összeesküdtek. R., hogy ellenfeleire halálos csapást mérjen, 1794 jul. 26. (thermidor 8.) a konventhoz intézett fényes beszédében lerántotta a leplet erről az összeesküvésről, mely állítólag a konvent megbuktatására tört. Azonban a beszéd hatás nélkül maradt. A konvent egyik tagja R.-nek elfogatása iránt tett javaslatot, amelyet a többség Couthon és Saint-Just tiltakozása dacára el is fogadott. R.-t nyomban elfogták s a Luxembourg-palotába szállították, de a külvárosok csőcseléke kiszabadította bálványát s a városházára vezette, ahol R. az időközben szintén kiszabadult párthiveivel találkozott. R. tétlensége s habozása azonban hiveinek akcióját bénította, a konvent ellenben szokatlan erélyt tanusított s Barras tábornoknak parancsot adott a támadásra. Midőn ez a városházát ostromolta, R., állítólag saját kezével, pisztollyal próbált életének véget vetni; hihetőbb azonban, hogy egy nemzetőr röpítette a golyót a zsarnok fejébe, mely azonban csak R. állát zúzta össze. Ezután R.-t a Conciergeriebe vitték, ahonnan jul. 28. délután 6 óra tájban 20 társával egyetemben a vérpadra szállították. Lefejeztetését a nép örömrivalgással s tapssal fogadta. Bukása a rémuralom végét jelentette. R. munkái 1832-42. jelentek meg Párisban Oeuvres choisies de M. R., Laponneraye és Carrel szerkesztése mellett; más kiadás vermoreltől való (u. o. 1865).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is