Rodiczky

1. András (sippi), altábornagy, szül. Budán 1752 nov. 20., megh. Varasdon 1835 máj. 17-én. Tizenhat éves korában katonai szolgálatba lépett s már 1779. kitüntette magát a poroszok elleni háboruban. 1784. kitüntette magát a poroszok elleni háboruban. 1784. zsupaneki locumtenens, 1788. a török ellen Orsován az Allion hegyen és Tekia falu mellett harcolt. A francia háboruban Ostkrichen mellett 1798. súlyosan megsebesült, 1809. Landshut mellett francia fogságba esett. 1812. Pancsován mint vezérőrnagy a pestis idején nagy szolgálatot tett, minek elismeréséül a Lipótrendet nyerte. 1822 nyugalomba vonult.

2. R. Jenő (sippi), gazdasági tanintézeti igazgató, szépiró, közgazdasági és szakbeli ró, szül. Arad-Mácsán 1844 febr. 23. Középiskolai s egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Horton, Adácson és Oroszlánmoson mint gazdatiszt működött. 1868. az aradi Alföld szerkesztőségébe lépett mint a közgazdasági rovat szerkesztője, 1869 őszén kineveztetett a magyar kormány kezelésébe átment magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetbe segédtanárul. 1870. a tübingai egyetemen az államtudományokból doktorátust tett. 1873. a nemzetgazdaságtan és növénytermelés rendes tanára lett. 1883. a kassai gazdasági tanintézet vezetésével bizatott meg. 1893. szolgálattételre a földmívelési minisztériumba berendeltettvén, újabban mint szakértő a földmívelési ügyosztályba osztatott be. Rendezte a budapesti (1873) és magyaróvári (1876) nemzetközi méhészeti kiállításokat, a felsőmagyarországi tejgazdasági kiállítást (1886) és tevékeny részt vett a bécsi (1873), valamint a párisi (1878) közkiállításokban, mely utóbbinál mint előadó s a mezőgazdasági csoport szervezője működött. Az 1878., 1885., 1890. és 1896-iki köz- és országos kiállításokon mint juror és csoportbiztos működött, valamint sok más kiállításoknál is. Az 1896-iki budapesti nemzetközi gazdakongresszuson mint főtitkár nagy tevékenységet fejtett ki. Sok cikket irt magyar, német s francia lapokban, nem csekély részét névtelenül vagy álnév alatt (mint Jenő, Alföldi, Adácsi, Jenőy Kornél, Lunkanul, Mirza Kizzil Basch, Mirza Kabuli Effendi, Vetter Christian stb.). Több gazdasági egylet tiszteletbeli tagja és érdemrend tulajdonosa. Királyunk 1879. a Ferenc-József-rendet, 1896. a nemzetközi gazdakongresszus sikeres rendezése alkalmából a III. oszt. vaskoronarendet adományozta neki, 1887. az asztalnoki méltóságot ruházta reá. Főbb művei: Álomképek Petőfi életéből (Szeged 1867); Csak énekesnőt ne szeress (novella, Arad 1868); Lenau gazdasági gyakornok-korából (Budapest 1871); A nemzetgazdaságtan rövid foglalata (Bécs 1873), 2. kiadás Magyar-Óvár 1882); A méhről való ismereteink és a méhészeti elmélet (Magyar-Óvár 1875); A gyapjuismeret (u. o. 1880); A takarmánytermesztés kézikönyve (Budapest 1882); Tanulmányok a tengeriről (Magyar-Óvár 1884); A nyugateurópai lapályjuh (Kassa 1885); Az állatvédelemről (u. o. 1885); A gyakorlati répatermesztő (Budapest 1889); Az ipari növények kézikönyve (1. kötet: Olaj-, fonal- és fűszernövények, Kassa 1888; 2. kötet: Gyári növények, pótszerek, u. o. 1889); A turistaságról (Budapest 1890); Északon és nyugaton (Kassa 1890); A juh és a gyapju ismertetése (Budapest 1892); Aquarellek és croquisk a gazdatiszti életből (u. o. 1894); Gyapjuk értékesítése (u. o. 1895). Azonkivül több német és francia nyelven irt munka. Szerkesztette a kassai m. kir. gazdasági tanintézet 1884-91. évre szóló értesítőit, a kassai m. kir. tanintézet két majorának és állatállományának rövid ismertetését (Kassa 1886) és ugyanezen intézetnek az 1889., 1890. és 1891. évre szóló évkönyveit, a kassai állatvédő egyesület évkönyvét 1887. és 1890. évre, végül a Gazdák évkönyvét 1894-95. évre. A budapesti nemzetközi gazdakongresszus főjelentését két kötetben. E lexikonba a méhészetre, selymészetre és baromfitenyésztésre vonatkozó cikkeket irja.

3. R.. Károly (sippi, weixelburgi báró), szül. Zsupaneken 1786 jan. 27., megh. Frankfurtban (Majna mellett) 1845 jul. 29. Mint a bécsújhelyi katonai akadémia volt növendéke, 1805. alhadnagyi minőségben vett részt az olasz hadjáratban, 1809. mint főhadnagy a vezérkarhoz helyeztetvén át, többszörösen kitüntette magát Dalmáciában. Az 1813-14-iki hadjáratban számos ütközetben vett részt. A Taron való átkelés sikere neki volt köszönhető. Hősiességével kiérdemelte a Mária-Terézia-rend kiskeresztjét (1815), valamint olasz részről a nápolyi hadjáratban a Móric- és Lázár-rendet, 1819. megkapta weixelburgi előnévvel az osztrák, 1820 máj. 12. pedig a magyar báróságot. Mint alezredes Budapestre, mint Ezredes Pozsonyba, mint vezérőrnagy Bécsbe s innét a német Bund katonai bizottságának elnöke gyanánt 1840. Frankfurtba helyeztetett át, mely minőségben altábornaggyá neveztetett ki. a várerődítésekről nagy becsü munkálatot irt. Leánya Ilona (szül. Pozsonyban 1831 márc. 21., megh. Bécsben 1891 dec. 11.), mint a bécsi Civilmädchenpensionat főnöknője, közel 40 évig működött és irodalmilag is tevékeny volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon