Ródus

(Rhodus), 1. Dsezairi Bahri Szefid török szandsáksághoz tartozó sziget az Egei-tengerben, Kis-Ázsia DNy-i partja közelében, 17 km.-nyire az Alepo-foktól, az É. sz. 35° 52´ és 36° 28´ között, 1460 km² területtel, 27 000 lak., akik közt körülbelül 20 000 görög, 6000 török és 1000 zsidó. A hosszukás szigeten egy hegylánc vonul végig, amelyet többé-kevésbé alacsony horpadások osztanak részekre és amely a középen emelkedő Tairosz vagy Attairóban (azelőtt Atabiron) éri el a legnagyobb magasságát. Folyói nyáron mind kiszáradnak. Éghajlata nagyon enyhe. Termékei kevés búzán és rozson kivül főképen a szőllő, az olaj-, a fügefa és a déli gyümölcsök; ezek, a szárított hüvelyesek, hagyma, olaj és méz a fő kiviteli cikkek is. A házi állatok közül leginkább öszvért és kecskét tartanak. Az egykoron oly számos kigyók nagyon megfogytak. A régi időkben a feniciaiak uralkodtak rajta, akik Lindosz, Jaliszosz és Kameirosz városokat alapították. A Kr. e. első évezred elején szorították ki őket a görögök, főképen a dórok. A R.-i városok (Halikarnasszus, Knidosz és Kosszal) ezután egyesülve szövetséget, az u. n. hexapoliszt alkották. A sziget hatalma ezután gyorsan növekedett és különböző gyarmatokat alapított. Hatalmát növelte az is, hogy a három régi város miletoszi Hippodamus műépítő tervei szerint Kr. e. 408. a sziget ÉK-i végében egy új a sziget nevét viselő várost alapított. Nagy Sándor macedon uralom alá hajtotta, de az ő halálával R. függetlenítette magát; későbben, 305-304-ig, egy éven át állott ellene Demetriusnak és azután első rangu tengeri és kereskedelmi hatalommá vált. Tengerészeti törvényeit az egész Földközi-tengeren elfogadták és érvényüket későbben a rómaiak is elismerték. Művészet és tudomány virágzottak rajta; külön szobrásziskola keletkezett, amelynek egyik első és leghiresebb alkotása a kikötőjében felállított kolosszális szobor, a világ hét csodája egyike volt. Midőn a rómaiak a Kelet ellen harcra keltek, Kr. e. 200 óta R. hű szövetségesük volt, amiért jutalmul Liciát és Kária D-i részét kapta. Erről azonban 167., Kária legdélibb részét kivéve, le kellett mondaniok. A sziget névleges önállóságát megtartotta Diocletianus császár korági, amidőn a provincia insularum középpontja lett. Későbben a bizánci császársághoz tartozott. 1309. elfoglalták a johanniták, akiket róla R.-i lovagoknak is neveztek. A lovagrend sokáig küzdött e birtokáért, de 1522. végre Szulejman elvette tőlük és azóta török uralom alatt áll. Kr. e. 222. egy földrengés romba döntötte R. város falait és a kolosszális szobrot is.

2. E., az ugyanily nevü sziget fővárosa, görög érsekség székhelye, a régi R. helyén, mintegy 11 000 lak., akik közt 5000 török, két kikötővel. Régi körfalai, több a johanniták korából való ház még fennáll; a lovagrendekre emlékeztet még az u. n. Lovag-utca, a szt. Jánosról elnevezett és 1863. összedőlt székesegyház, a nagy mester palotájának romjai stb. Egyébként az amfiteátrumszerüen épített város a gyors hanyatlás jeleit viseli magán.

Forrás: Pallas Nagylexikon