Rogerius

mester, krónikairó a XIII. sz. első felében, apuliai származású olasz volt, aki 1223. már mint Toletanus János választott paesti püspök és apostoli követ káplánja, többször megfordult hazánkban. Róma és Esztergom közt diplománciai küldetésekben nem egyszer járt, amiért IX. Gergely pápa 1233. meg is dicsérte s váradi kanonokká tette, a mellett azonban mindvégig meghagyta őt Toletanus káplánjának. 1241. váradi püspöke, Benedek a tatárok ellen vonult ugyan, ő maga azonban, ugy látszik, váradon maradt, hová püspöke is csakhamar vert sereggel menekült, hogy újból némi csapatokat gyüjtvén, a Dunán túl keressen biztonságot. R. egymásután értesült a magyarok csatavesztéseiről s végre Várad alatt saját szemeivel is láthatta a félelmetes ellenséget. Azután végig szenvedve a tatárdulás siralmait, mindaddig bujdokolt, mig IV. Béla sereg kiséretében vissza nem tért az országba. Váradon nemsokára főesperes lett ugyan, de mégis elkivánkozott a szomoru vidékről s 1243. IV. Ince pápa által soproni főesperessé neveztette ki magát. Ugy látszik, itt irta meg a magyarországi tatárjárásnak, különösen pedig saját bujdosásának Carmen miserabile címen ismeretes igen érdekes és becses történetét 40 fejezetben. Ezt régi pártfogójának, Toletanus János paesti püspöknek ajánlotta. Művét először Pruisz János váradi püspök nyomatta ki Thuróczy János krónikája 1488. évi brünni kiadása függelékéül, de még azon évben megjelent a Thuróczynak augsburgi kiadásában is. Újból kiadta Schwandtner, Script. Rer. Hung. (Bécs 1746 és Nagyszombat 1765), továbbá Endlicher, Monum. Arpadiana (St.-Gallen 1849) és Mátyás Flórián, a Fontes domestici 4. kötetében (Budapest 1885). Magyarra fordítva kiadta Szabó Károly R. mester váradi kanonok siralmas éneke címmel (Pest 1861) és Abday Asztrik a kőszegi gimnáziumi értesítőben (1186). A pápa R.-t 1249. Ugrin spalatói érsek utódává nevezte ki s ő Rómában való fölszentelése után visszatért Magyarországba, hogy IV. Béla jóváhagyását kinyerje. S kinyerte mind a mellett is, hogy a spalatói káptalan már előbb a magyar dömés szerzetest választotta érsekké s hogy a pápai kinevezés sértette IV. Bélát, mint legfőbb kegyurat. R. 1251 bőjtjében foglalta el érseki székét és Spalatóba 1266 ápr. 14. hunyt el.

Forrás: Pallas Nagylexikon