Rogerius
híres emberek
mester, krónikairó a XIII. sz. első felében, apuliai
származású olasz volt, aki 1223. már mint Toletanus János választott paesti
püspök és apostoli követ káplánja, többször megfordult hazánkban. Róma és
Esztergom közt diplománciai küldetésekben nem egyszer járt, amiért IX. Gergely
pápa 1233. meg is dicsérte s váradi kanonokká tette, a mellett azonban
mindvégig meghagyta őt Toletanus káplánjának. 1241. váradi püspöke, Benedek a
tatárok ellen vonult ugyan, ő maga azonban, ugy látszik, váradon maradt, hová
püspöke is csakhamar vert sereggel menekült, hogy újból némi csapatokat
gyüjtvén, a Dunán túl keressen biztonságot. R. egymásután értesült a magyarok
csatavesztéseiről s végre Várad alatt saját szemeivel is láthatta a félelmetes
ellenséget. Azután végig szenvedve a tatárdulás siralmait, mindaddig bujdokolt,
mig IV. Béla sereg kiséretében vissza nem tért az országba. Váradon nemsokára
főesperes lett ugyan, de mégis elkivánkozott a szomoru vidékről s 1243. IV.
Ince pápa által soproni főesperessé neveztette ki magát. Ugy látszik, itt irta meg
a magyarországi tatárjárásnak, különösen pedig saját bujdosásának Carmen
miserabile címen ismeretes igen érdekes és becses történetét 40 fejezetben. Ezt
régi pártfogójának, Toletanus János paesti püspöknek ajánlotta. Művét először
Pruisz János váradi püspök nyomatta ki Thuróczy János krónikája 1488. évi
brünni kiadása függelékéül, de még azon évben megjelent a Thuróczynak augsburgi
kiadásában is. Újból kiadta Schwandtner, Script. Rer. Hung. (Bécs 1746 és
Nagyszombat 1765), továbbá Endlicher, Monum. Arpadiana (St.-Gallen 1849) és
Mátyás Flórián, a Fontes domestici 4. kötetében (Budapest 1885). Magyarra
fordítva kiadta Szabó Károly R. mester váradi kanonok siralmas éneke címmel
(Pest 1861) és Abday Asztrik a kőszegi gimnáziumi értesítőben (1186). A pápa R.-t
1249. Ugrin spalatói érsek utódává nevezte ki s ő Rómában való fölszentelése
után visszatért Magyarországba, hogy IV. Béla jóváhagyását kinyerje. S kinyerte
mind a mellett is, hogy a spalatói káptalan már előbb a magyar dömés szerzetest
választotta érsekké s hogy a pápai kinevezés sértette IV. Bélát, mint legfőbb
kegyurat. R. 1251 bőjtjében foglalta el érseki székét és Spalatóba 1266 ápr.
14. hunyt el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|