Római levél

szt. Pál apostolnak a legterjedelmesebb és dogmatikai, valamint vallásbölcseleti szempontból legfontosabb levele, melyet az 58. év első hónapjaiban Korintusban irt és küldött Rómába. A levél irására az a régi vágya indította szt. Pált, hogy magát a rómaiaknál a pogányok apostolaként mutassa be és őket személyes megjelenésére és működésére előkészítse. Szt. Pál e levelében a keresztény vallás alapigazságairól szól, ugy hogy legnagyobb része inkább értekezés, mint levél. A levélnek tétele ez: Az evangélium tanítása minden benne hivőre nézve isteni erővel bir, mert a hit természetfölötti állapotot idéz elő. Ezt bebizonyítja (I. rész) annak a kimutatásával, hogy sem a természetes törvény a pogányoknak, sem a mózesi törvény a zsidóknak nem használ, hanem csak az evangélium üdvözít igazán. Elősorolja azután az evangélium malasztja által kapott jótéteményeket és végül megcáfolja az ellenvetéseket a zsidók elvetésére és a pogányok meghivására vonatkozólag. A II. részben gyakorlati tanításokat ad a hitből való megigazulás tanához. Luther, még inkább Kálvin tanrendszerei igen szoros kapcsolatban állnak Pál leveleivel, de különösen a R.-lel; már csak ezen körülménynél fogva is számtalan hittudós foglalkozott és foglalkozik ezen levél magyarázásával, a benne foglalt hittételek fejtegetésével.

Forrás: Pallas Nagylexikon