Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Romulus és ... ----

Magyar Magyar Német Német
Romulus és ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Romulus és Remus

Róma városának mesés alapítói, Numitor albalongai királynak unokái, Rea Silviának Mars istentől született ikergyermekei. Numitor testvére Amulius, aki amazt trónjától megfosztotta volt, parancsot adott, hogy a gyermekeket elveszítsék. A megbizottak az épp akkor kiáradt Tiberis partjára helyezték a szekrényt, mely a kisded R.-t és Remust rejtette. Az árviz lefolyt és a szekrényke a Palatinus hegy aljában egy fügefa gyökerein állapodott meg. A gyermekeket elébb egy nőstény farkas szoptatta, majd Faustulus nevű pasztor és ennek felesége, Acca Larentia nevelték fel. Erős ifjakká nevelkedtek, félelmes szomszédaivá Numitor pásztorainak, ami harcokra és végül arra vezetett, hogy Numitor ráismert unokáira, akik Amuliust megölték és nagyapjukat az őt megillető trónra emelték, maguk pedig a Palatinus hegynek táján új várost alapítottak, melynek elnevezése dolgában viszály támadt köztük. R. Remust megölte és az új várost saját magáról nevezte el. Ebben az új városban uralkodott aztán Kr. e. 753-716. A népség szaporítása céljából menhelyet nyitott, megalakította a szenátust, a lakosokat tribusokra és kuriákra osztotta, végül pedig a hiányzó asszonyokat egy ünnepségen nőrablás által szerezte meg új államának. Az elrablott nők többnyire szabinok voltak, de más városokból is hiányzottak a szüzek, kiket R. polgárai raboltak el (Caenina, Crustumerium, Antemnae). Valamennyi város és nép e miatt fegyvert fogott R. ellen, aki azonban könnyü szerrel legyőzte őket, a szabinok kivételével, akik olyan félelmes rohamot intéztek, hogy csak az asszonyok tudták a két népet kibékíteni, mely aztán quirites néven egybeolvadva a Kapitoliumon és Quirinalison telepedett le. A szenátust 100 szabin eredetü szenátorral szaporították, egyúttal pedig Titus Tatius szabin király társuralkodója lett R.-nak, miglen Laviniumban megölték s R. ezentúl mint egyedúr gyarapította a római területet. Fidenae határa egészen, Vejié nagy részben ekkor került Rómához. Igy uralkodott R., midőn 716. a Marsmezőn egy csapatszemle alkalmával hirtelen égi háboru tört ki s a király eltünt. Halálával egyesek a szenátus vezetőit gyanusították, de akkor Proculus Julius azt jelentette a népnek, hogy az istenek R.-t az égbe ragadták, és azontul Quirinus néven a nemzeti istenek közé tartozott. Eddig és igy a hagyomány, melynek kiegészitói a római állam alakulásával foglalkozó görög mondák. Ezek szerint R. Aeneasnak Kreusától, Priamus leányától született fia, aki testvérével Remussal és Hektor két fiával egyetemben Róma városát alapítja. R. alakja tetőtől talpig költött, maga a név a ruma (emlő) szótól van kicsinyitőleg képezve. R.-ban Ruminus-Fannus ősitáliai pásztoristennek alakja összefoly a városalapítóval, aki létező személyre, valamelyik őslatin nemesre, vezethető vissza. A neki tulajdonított intézményeket az utókor fűzte nevéhez, azon törekedvén, hogy minden ősrómai intézménynek isteni eredetet biztosítson. Jelentékeny azonban R. uralkodásában, amint azt a hagyomány előadja, a történeti mag is (szabin telep a Quirinalison, a kettős királyság, népgyülés és hadrendszer), melyet később a mondák szövevénye elborított. R.-ra nézve v. ö. a teljes történeti és kritikai anyagot Schweglernél, Römische Geschichte (I. köt. 384-537. old.); Mommsen, Die Remus Legende (Hermes 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is