Róma városának mesés alapítói, Numitor albalongai királynak
unokái, Rea Silviának Mars istentől született ikergyermekei. Numitor testvére
Amulius, aki amazt trónjától megfosztotta volt, parancsot adott, hogy a
gyermekeket elveszítsék. A megbizottak az épp akkor kiáradt Tiberis partjára
helyezték a szekrényt, mely a kisded R.-t és Remust rejtette. Az árviz lefolyt
és a szekrényke a Palatinus hegy aljában egy fügefa gyökerein állapodott meg. A
gyermekeket elébb egy nőstény farkas szoptatta, majd Faustulus nevű pasztor és
ennek felesége, Acca Larentia nevelték fel. Erős ifjakká nevelkedtek, félelmes
szomszédaivá Numitor pásztorainak, ami harcokra és végül arra vezetett, hogy
Numitor ráismert unokáira, akik Amuliust megölték és nagyapjukat az őt
megillető trónra emelték, maguk pedig a Palatinus hegynek táján új várost
alapítottak, melynek elnevezése dolgában viszály támadt köztük. R. Remust
megölte és az új várost saját magáról nevezte el. Ebben az új városban
uralkodott aztán Kr. e. 753-716. A népség szaporítása céljából menhelyet
nyitott, megalakította a szenátust, a lakosokat tribusokra és kuriákra
osztotta, végül pedig a hiányzó asszonyokat egy ünnepségen nőrablás által
szerezte meg új államának. Az elrablott nők többnyire szabinok voltak, de más
városokból is hiányzottak a szüzek, kiket R. polgárai raboltak el (Caenina,
Crustumerium, Antemnae). Valamennyi város és nép e miatt fegyvert fogott R.
ellen, aki azonban könnyü szerrel legyőzte őket, a szabinok kivételével, akik
olyan félelmes rohamot intéztek, hogy csak az asszonyok tudták a két népet
kibékíteni, mely aztán quirites néven egybeolvadva a Kapitoliumon és
Quirinalison telepedett le. A szenátust 100 szabin eredetü szenátorral
szaporították, egyúttal pedig Titus Tatius szabin király társuralkodója lett
R.-nak, miglen Laviniumban megölték s R. ezentúl mint egyedúr gyarapította a
római területet. Fidenae határa egészen, Vejié nagy részben ekkor került
Rómához. Igy uralkodott R., midőn 716. a Marsmezőn egy csapatszemle alkalmával
hirtelen égi háboru tört ki s a király eltünt. Halálával egyesek a szenátus
vezetőit gyanusították, de akkor Proculus Julius azt jelentette a népnek, hogy
az istenek R.-t az égbe ragadták, és azontul Quirinus néven a nemzeti istenek
közé tartozott. Eddig és igy a hagyomány, melynek kiegészitói a római állam
alakulásával foglalkozó görög mondák. Ezek szerint R. Aeneasnak Kreusától,
Priamus leányától született fia, aki testvérével Remussal és Hektor két fiával
egyetemben Róma városát alapítja. R. alakja tetőtől talpig költött, maga a név
a ruma (emlő) szótól van kicsinyitőleg képezve. R.-ban Ruminus-Fannus ősitáliai
pásztoristennek alakja összefoly a városalapítóval, aki létező személyre,
valamelyik őslatin nemesre, vezethető vissza. A neki tulajdonított intézményeket
az utókor fűzte nevéhez, azon törekedvén, hogy minden ősrómai intézménynek
isteni eredetet biztosítson. Jelentékeny azonban R. uralkodásában, amint azt a
hagyomány előadja, a történeti mag is (szabin telep a Quirinalison, a kettős
királyság, népgyülés és hadrendszer), melyet később a mondák szövevénye
elborított. R.-ra nézve v. ö. a teljes történeti és kritikai anyagot
Schweglernél, Römische Geschichte (I. köt. 384-537. old.); Mommsen, Die Remus
Legende (Hermes 1881).
Forrás: Pallas Nagylexikon