Ronsard

(ejtsd: ro?szár) Péter; francia költő, szül. Vendômeban 1524 szept. 11., megh. Croix-Valban (Vendomois) 1585 dec. 27. Diplomáciai pályára lépett, de nagyot hallása miatt kénytelen volt róla lemondani. Aztán Daurat és Turnebe tanárok vezetése alatt egész erejével a régi nyelvek tanulására adta magát s bámulatra méltó eredményeket ért el. Később nevezetessé lett arról, hogy a francia nyelvet is görög és latin szók felvételével akarta gazdagítani. Mint költő korában rendkívül hires volt, a költők fejedelmének nevezték. Az utókor aztán még azokat a babérokat is megtépdelte, amelyek mint őszinte érzésü és lelkületű költőt méltán megilletik, mignem Sainte-Beuve rehabilitálta és kijelölte igazi helyét a francia irodalomban. Főleg a ritmus alkalmazásában és kisebb, könnyebb, naív költeményeiben kitünő. Az ugynevezett Pléiadnek (l. Francia irodalom) ő volt a feje, az udvar pártfogása mellett megalapította a francia klasszicizmust. Lirai költeményeiben az olaszokat s főleg Petrarcát utánozta. Műveit először R. maga adta ki (1560). Egyéb kiadások vannak: Richelettől (1623,2 köt.), Sainte-Beuvetől (Oeuvres choisies, 1828-38), Noëltől (1862), Decy de Fouquierestől (1873), Blanchemaintől (Oeuvres completes, 1856-1868, 8 köt.), ugyanattól (Oeuvres inédites, 1855) és Marty Laveauxtól (1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon