Roon

Albrecht Tódor Emil gróf, porosz táborszernagy a hadügyminiszter, szül. Pleushagenben (Kolberg mellett) 1803 ápr. 30., megh. Berlinben 1879 feber 23. Berlinben végezte a hadi iskolát s 1829. a berlini hadapródiskolában tanár lett; ebben a minőségben a Ritter Károly felhivására megirta az Anfangsgrunde der Erdkunde (Berlin 1834 12. kiad. 1868), továbbá a Grundzüge der Erd-, Volker- u. Staatskunde (u. o. 1837-40, 3. kiad. 1847-65,3 köt.) c. műveit. 1835. a hadi iskolán lett tanár s 1836. mint százados a vezérkarba helyeztetett át s egyben a felsőbb katonai vizsgáló bizottság tagjává lett. Ekkor adta ki a Militärische Länderbeschreibung von Europa (Berlin 1837), valamint Die Iberische Halbinsel címü katonai monográfiának első részét (u. o. 1839). 1842. őrnagyi rangban a 7-ik hadtesthez helyeztetett át, majd 1843. Berlinben helyeztetvén vissza, Frigyes Károly herceg katonai nevelője lett, akivel aztán Olasz- és Franciaországot beutazta. 1848. kinevezték a 8-ik hadtest vezérkari főnökévé, 1849. pedig részt vett a badeni felkelés leverésében. 1856. elnyerte a 20-ik gyalogdandár vezérletét Posenben és 1858. a 14-ik hadosztályét Düsseldorfban. 1858. az uralkodó régensnek emlékiratot nyújtot át, melyben a hadsereg bajairól és azok orvoslásáról értekezett. Roon ezen munkájával magára vonta a döntő körök figyelmét s 1859. alezredessé történt előléptetése után a porosz hadügy reorganizációjára kirendelt bizottságba hivatott. Bonin visszavonulása után (1859 dec.) kinevezték hadügyminiszterré és 1861 április 1-án a tengerészeti minisztérium vezetésével is megbizatott. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezvén, a képviselőházban is szószólója volt a hadügyi reformnak, melyet azután I. Vilmos helyeslése és Bismarck támogatása mellett, az akkori súlyos pénzügyi helyzet és az ellenzéki többség tiltakozása dacára, erélyesen keresztül vitt. A király már a háboru küszöbén (jun. 8.) nevezte ki gyalogsági tábornokká, a béke megkötése után pedig a fekete sasrenddel és nagy dotációval tüntette őt ki. Nem kevesebb eredménnnyel működött Roon az 1870-71-iki háboruban is, melynek szerencsés befejeztével 50 éves jubileuma alkalmából (1871 jan. 9.) Versaillesben a király kitüntetésekkel elhalmozta. Jun. 16. örökös grófi rangra emeltetvén, új dotációt kapott. 1871 dec. 31. lemondott a tengerészeti miniszétrium vezetéséről, de midőn Bismarck a porosz államminisztérium elnökségét egy időre letette (1873 jan. 1.), Roon neveztetett ki elnökké s egyben táborszernagyi rangra is emeltetett; a hadügyminisztériumban pedig Kameke tábornokot rendelték melléje helyettesül. 1873 nov. 9-én miniszterelnöki és hadügyminiszteri állásától saját kérelmére fölmentették és nyugdíjazták. Utolsó éveit részben Neuhofban (Koburg mellett), részben pedig Krobnitzban (Görlitz mellett) töltötte.

Forrás: Pallas Nagylexikon