Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Rosa... ----

Magyar Magyar Német Német
Rosa... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Rosa

1. Pál, olasz csillagász, szül. Castellanában 1825., megh. Rómában 1874. Papi pályára készült és mint jezsuita Secchi (l. o.) mellé került, kinél főkép a napfoltok észlelésével foglalkozott és több értekezésében azt a kérdést fejtegette, vajjon a Nap átmérője nem változik-e a foltok periodusának megfelelően. Utolsó erre vonatkozó munkájában: Studii intorno ai diametri solari (Róma 1874) azt iparkodik bizonyítani, hogy amikor a foltok és protuberanciák száma kisebb, az észleletek a Nap átmérőjét nagyobbnak adják, mi ellen Auwers foglalt állást.

2. R. Salvator, olasz festő és költő, szül. Aranellában (Nápoly mellett) 1615 jun. 20., meghalt Rómában 1673 márc. 15. Tudós nevelésben részesült Nápolyban, azután mint improvizátor a költészet és zene terén nagy tehetséget árult el. Csakhamar azonban a festészetre adta magát, bekalandozta az Abruzzókat és Alsó-Olaszország partvidékeit, lefestette a vadregényes tájak bérceit, romjait, elzüllött lakóit, rablóit és ily módon keletkezett képeit Nápolyban árulgatta. Miután egy ideig Riberának, majd Falconénak, a kalandos életü csataképfestőnek tanítványa volt, fölváltva Rómában és Nápolyban élt, nem egyszer a legnagyobb inségben. 1639-től fogva állandóan Rómában tartózkodott, szellemes művész- és tudóstársaságnak volt középpontja, de maró gúnyjával sok ellenséget szerzett magának. 1642. vagy 1643. a firenzei nagyhercegi udvar festője lett, 1652 körül azonban megunta függő helyzetét, visszatért Rómába és életének hátralevő részét ott töltötte szakadatlan munkásság közepette. Történelmi és vallásos tárgyu képei, p. Krisztus az irástudók között (nápolyi múzeum); Catilina összeesküvése (Firenze, Pitti-palota); Saul és Sámuel szelleme (Páris, Louvre); A tékozló fiú (Szt.-Pétervár, Eremitage) stb., melyekre olyan büszke volt, érdekes fölfogásuk és kitünő részleteik dacára is kevésbé nevezetesek mint eleven, drámai, komor szinezésü csataképei (Páris, Louvre; bécsi muzeum; Firenze, Pitti-palota; Corsini-képtárak Firenzében és Rómában), főleg pedig tájképe. Ez utóbbiakkal R. egyedül áll az olasz fesztészet történetében, mely kivüle tájképfestőt nem ismer. Sok festménye után maga készített sikerült rézkarcokat. Költeményeit, főleg szatiráit (sok kiadás, Amsterdam 1664 stb., London 1781 stb., Firenze 1831) az olasz költészet legkiválóbb termékei közé sorozzák és mint zenész is hires volt, V. ö. Morgan, The life and times of Salvator R. (London 1824). Kalandos életét többen regényekben is földolgozták, p. Kirchbach (Lipcse 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is