Rosenkranz
híres emberek
János Károly Frigyes, német filozofus, szül. Magdeburgban
1805 ápr. 23., megh. Königsbergben 1879 jun. 14-én. 1828. a hallei egyetemen
habilitáltatta magát, 1831. u.o. rendkivüli, 1833. rendes tanár a königsbergi
egyetemen, 1848-49. előadó tanácsos a közoktatásügyi minisztériumban Berlinben.
Hegel iskolájának egyik legkiválóbb alakja, sok tekintetben önálló, igen
sokoldalu, mint irodalomtörténeti és esztetikai iró is kitünő, bámulatos
termékenységü. Filozofiai művei közt fontos lélektana (1837, 3. kiad. 1863),
Geschichte der Kant"schen Philosophie (Kant műveinek Rosenkranz-Schubert-féle
kiadásában a XII. köt., 1840); Wissenschaft der logischen Idee (2 köt.
1858-59); számos műben magyarázza és birálja Schleiermachert, Hegelt, Strausst,
Schellinget, külön müvekben fejtegeti Hegel természetfilozofiáját, enciklopédiáját,
megirta Hegel életrajzát (1844) és Hegel születésének százados évfordulójára
Hegel als deutscher nationalphilosoph (1870). Kidolgozta a pedagogiát
Hegel-féle elvek alapján (1848) s egy igen becses monográfiát irt a rútról
(Aesthetik des Hässlichen, 1853). Irodalomtörténeti művei közt becses Diderot"s
Leben und Werke (Lipcse 1866, 2 kötet). Megirta a német költészet történetét a
középkorban (Halle 1830), Allg. Geschichte der Poesie (1832-33), Goethe und
seine Werke (2. kiad. 1856), Die Poesie und ihre Geschichte (1855). Kisebb
dolgozatait Studien és Neue Studien cím alatt 9 kötetben adta ki (1839-47,
1875-78). Von Magdeburg nach Königsberg címü művében (1873) pedig önéletrajzát
irta meg. V. ö. Quäbicker, K. R. (Lipcse 1879).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|