Rosenkreuzer
társaság, szekta
(rosicruciani, rózsakeresztesek), a XVII. és XVIII. sz.-ban
bizonyos titkos társaságok tagjai. Mint már fennálló szövetségről először az
1614. Casselben megjelent Andreä JánosBálinttól való Fauna fraternitatis címü
irásban történik róluk említés. Álapítójukul bizonyos Rosenkreuz Keresztélyt
emlegetnek, aki a XIV. sz. vége felé a szent sírhoz zarándokokat vezetett s
útközben megismerkedett az arabok filozofiai és természettudományi ismereteivel
és visszatérte után hét bizalmas barátjával létrehozta Németországban a R.-egyesületet,
amelynek az volt célja, hogy az egyházat az őskereszténységhez visszavezesse és
az ember jólétét az államban és a társadalomban megalapítsa. Minden
valószinüség szerint azonban az előbbi munkában csak misztifikációról van szó,
amely az akkori idő alkémista-teozofiai rajongásának ostorozására volt szánva.
Az Andreätól megpendített gondolatot azonban csalók és fantaszták buzgón
felkarolták és a XVII. sz. huszas éveiben megalakult az arany rózsakereszt
rendje, amely Hágában, Amsterdamban, Hamburgban, Erfurtban, Velencében és
másutt is gyökeret vert és a XVIII. sz. közepén túl is fennállott Célja az
volt, hogy a teozofiai és természettudományi, s kiváltképen a kémiai
ismereteket művelje. Különbözik tőle a német arany- és rózsakeresztesek rendje,
amely 1756 és 1768 között Dél-Németországban képződött és Németországban és
Oroszországban is meghonosult. Egy ideig meglehetős sikerrel a
szabadkőmivességet akarta hatalmába keríteni. A mult század alkémista
szédelgéseit leginkább a rózsakeresztességre vezethetni vissza. A R.
cselekményeinek találó rajzát adja Ring Miksa: R. und Illuminaten c. regényében
(4 köt., Berlin 1861).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|