Rosenthal?Jacobson-effektus

Másképpen Pygmalion-hatás vagy önmagát beteljesítő jóslat. Két amerikai kutató, R. Rosenthal és L. Jacobson nevéhez fűződik a jelenség leírása, akik 1968-ban azzal a látszólagos céllal kerestek fel egy átlagos amerikai középisk.-t, hogy egy újfajta intelligenciateszt et próbáljanak ki. A teszteket csak annyiban vették igénybe, hogy segítségükkel garantáltan közepes képességű gyerekeket keressenek, majd ? anélkül, hogy a gyerekekkel felvették volna a kapcsolatot ? lehetővé tették, hogy tanáraik ?kihallgathassák? őket, aminta kiválasztottaknak tanulmányaikban is hamarosan megmutatkozó kivételes képességeket tulajdonítanak. Amikor egy év múlva visszatértek az isk.-ba, a kiválasztott gyerekek minden oszt.-ban a legjobb tanulók közé tartoztak. A jelenség azzal magyarázható, hogy társas környezetben élő lények lévén érzékenyek vagyunk környezetünk rólunk alkotott ítéleteire, a nagyra értékelő vagy lekicsinylő véleményeket tükröző jelzésekre. Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, viselkedésünket, motivációs rendszerünket, sőt még énképünket is az ilyen, többféle kommunikációs csatornán keresztül érkező pozitív vagy negatív megerősítések szerint alakítjuk. E kísérletben a tanárok biztosak voltak tanítványaik képességeinek kibontakozásában, s eszerint viselkedtek velük szemben. A Rosenthal?Jacobson-effektus ismeretében fontos, hogy környezete mindig bízzon a gyermekben, a lehető legjobbakat feltételezze és várja el tőle. A kutatók eredményeinek hitelességét és érvényességét sokan vitatják, ugyanakkor a gyakorlat számos példával igazolja a jelenség létezését. Tágabb értelemben a jelenség kapcsolódik a kísérletet végző személy(ek) elvárásainak a megfigyelt folyamatokat és a viselkedést befolyásoló hatásához, melyre szintén Rosenthal irányította rá a figyelmet

Boross Ottília