Roskovics

1. Ignác, gör. kat. nagyprépost, egyházi iró, szül. Tokajon (Zemplén) 1822 jul. 11., megh. Ungváron 1895 febr. 15. Középiskoláit Ungváron, a bölcszsetet Pesten elvégezvén, növendékpap akart lenni, de nem vették föl. Ekkor Egerben és Nagyváradon elvégezte a jogi tanfolyamot és oklevlet szerzett. De 1843. bevétetvén a papnövendékek közé, Pesten s Ungváron tanulta a teologiát. 1848. megnősült és pappá szentelték. Lelkész volt Szalókon, Karászon, Hajdu-Böszörményben és Nyir-Pilisen, 1866. az ungvári papnevelő lelki igazgatója, később tiszteletbeli kanonok, 1877. teologiai tanár, 1878. valóságos kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892. káptalani nagyprépost. A Tanügyi Lapokban és a Svitben megjelent számos cikkein kivül önálló munkái: Magyarország földrajza versekben (Debrecen 1863); Kis katekizmus (Budapest 1883); Óhitü imakönyv (Debrecen 1862, úttörő mű, számos kiadást ért, a magyar gör. katolikusok legkedveltebb imakönyve); Moralis (Ungvár 1878); Zbornik (egyházi szláv énekeskönyv, u. o. 1887) és több apró füzetke.

2. R. Ignác, egyházi és genrefestő, az előbbinek fia, szül. Szalókon (Zemplén) 1854 szept. 28. Iskoláit atyja vezetése alatt végezte, majd később bilkén a rajzolásban Vidra Ferdinándtól vett órákat, ki egyike volt a magyar festőművészet úttörőinek s mint ilyen pár munkájával a nemzeti muzeum képtárában is szerepel. 1875. a budapesti mintarajztanodába került, hol olyan szép haladást tett, hogy Tud-e váltani? c. képét még mint növendék mutatta be a képzőmüvészeti társulat 1880-ik évi téli kiállításán. Tanulmányainak folytatására 1880. Münchenbe ment, de csak fél évet töltött az akadémián, s aztán önálló műtermet bérelt s másfél évig dolgozott a bajor fővárosban, közbenközben haza látogatva. Ez idő alatt készítette A szentlélek eljövetele c. vallásos képét, mely az 1882-iki budapesti téli kiállításon általános figyelmet keltett s R.-ot egy csapásra a legismertebb magyar vallásos festők közé emelte. A következő év kiállításán szintén vallásos képpel szerepelt: Szetn Józsefet festette meg a Jézus gyermekkel. Ez a műve oltárkép a lévai kegyesrendiek templomában. Ekkor átcsapott a genre-festészethez, mely nálunk még ma is legtöbb anyagi sikerrel kinálkozik a képirónak. Így támadtak egymásután kedves képei: Igyék már kelmed! Acél, kova, tapló: Extra passzió; Pipacs; A rózsámnak; Csak neked! Olyan nincs; majd 1885. a Pici piros alma, mely sok kitüntetésben részesült s másolatok útján a legismetebb magyar festmények egyikévé vált. A profán festészet terén aratott nagy siker azonban nem tudta hűtelenné tenni R.-ot az egyházi művészethez, s mihelyt csak alkalom kinálkozott rá, a régi szeretettel és ihlettel vallásos képeket festett. Igy született Csekonics Endre gr. megrendelésére Nepomuki szt. Jánosa (1885) s igy festett három évvel később hét freskóképet és három oltárképet a szinai (Zemplén templom számára. Ez utóbbi festmények ismeretlenek maradtak a nagy közönség előtt, de annál többen gyönyörködtek későbbi genreképeiben (Hátha innánk! A gourmand és Kóstolja, de édes!), melyek megannyi kiváló darabjai voltak a kézpőművészeti társulat kiállításainak. Közben arcképeket is készített. 1893. megfestette a radnai oltárképet: Mária üdvözletét s freskókkal díszítette (1894-95) a budapesti józsefvárosi templomot. Ebben a templomban a négy evangélistán kivül a Szentháromság, Szent József álma, Szent József halála és Szent József megdicsőülése címü nagy szabásu freskók láthatók tőle. R. mint illusztrátor is ritka tevékenységet fejt ki, s különösen sokat rajzol az Osztrák-magyar monarchia címü képes vállalat számára.

Forrás: Pallas Nagylexikon