Rosmini-Serbati
híres emberek
Antal, olasz filozofus, szül. Roverredóban (Tirol) 1797
márc. 25., megh. Stresában 1855 jul. 1. Előkelő család gyermeke, ki
tanulmányait a trienti liceumban és az akkor osztrák padovai egyetemen végezte
és 1821. az egyház rendjébe lépett. 1828. Instituto della Carita név alatta
vallás reformálására maga is vallási rendet alapított, részt vett hazája
politikai mozgalmaiban mint Carlo Alberto követője, 1848. IX. Pius pápához
csatlakozott és Rossi pápai reformminisztériumában pápai közoktatásügyi
miniszter lett. A római forradalom kitörése után visszavonult. Filozfiájában a
hitetlenség és kételkedés ellenében egyszerü alapot akart adni a vallásnak s
oly idealizmust alkotni, mely a szélsőségeket elkerüli. E célra főleg
Descartesra támaszkodott, de Platon, Schelling és Hegel eszméit is
fölhasználja. Saját öntudatunk tényeiből kell kiindulni, mint Descartes, de
innét azután az abszolut valósághoz, mely istennel azonos, eljutni. Noha buzgó
és őszinte vallásosság vezérelte és a pápát még száműzésében is elkisérte,
egyes műveit a jezsuiták mégis az indexbe tették. Művei összegyüjtve Milanóban
1842-44-ben 17 kötetben, hátrahagyott művei 1859-74-ben 5 kötetben jelentek
meg. A legfontosabbak: Nuovo saggio sull" origine delle idee (1835, 3 köt., 6.
kiadás 1876) s ennek 4. kötete gyanánt: Il rinnovamento della filosofia in
Italia proposto dal C. f. Mamiani della Rovere (1836). Filosofia del diritto
(1839-41). Egyes művei német és angol fordításban jelentek meg. 1896. Milanóban
szobrot állítottak neki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|