Rothe

Rikárd, német prot. teologus, szül. Posenben 1799 jun. 28., megh. 1867 aug. 20. Tanult Heidelbergában, Berlinben, hova őt különösen Neander vonzotta. 1823. lelkésszé avattatott s még azon évben mint követségi hitszónok Rómába ment, hol Bunsennel szoros baráti viszonyra lépet. 1828. a vittenbergai szeminárium tanára lett, s itten működött 1837-ig. Ez időben irta első nagyobb művét: Die Anfänge der christlichen Kirche und ihrer Verfassung (Vittenberga 1837). 1837. a heidelbergai újonnan alapított evangélikus lelkész-szeminárium tanárává és igazgatójává hivatott meg, s itt végezte be Theologische Ethik cimü három kötetes nagy művét (Vittenberga 1845-48, 2. kiadás 5 kötet, befejezte Holtzmann 1867-71). 1849. a bonni egyetemre ment át, 1854. visszatért Heidelbergába, mint ide kinevezett prelátus. Egyik alapítója volt a protestáns egyletnek, melynek programmját annak első gyülésén ő fejtette ki. Irodalmi hagyatékából Schenkel 2 köt., Bleek János pedig 1 kötet egyházi beszédet adott ki, azonkivül Schenkel egy Dogmatik, Nippold egy Aphorismen címü művet és utoljára ismét egyházi beszédeket. Erkölcstani művéből Holtzmann adott ki egy rövid kivonatot a Predigt der Gegenwart 1867. évfolyamának 6. s következő füzeteiben. V. ö. Nippold, R. R. Ein christl. Lebensbild (Vittenberga 1867).

Forrás: Pallas Nagylexikon