Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
rózsa rose
rózsa aganc... bur
rózsa aganc... burr
rózsaágy bed of rose...
rózsaágy rosary
rózsacsokor... rosary
rózsafüzér beads
rózsafüzér rosary
rózsakeresz... rosecruciea...
rózsakeresz... rosicrucian...
rózsakert rosarium, r...
rózsakert rosary
rózsaláz rubella
rózsaláz rubeola
rózsaolaj attar of ro...
rózsás rosy
rózsás arcú... pink-cheeke...
rózsásan rosily
rózsáskert rosarium, r...
rózsáskert rosary

Magyar Magyar Német Német
rózsa Rose (e)
rózsácska Röschen (s)...
rózsás rosig
rózsaszín rosa
rózsatő Rosenstock ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Rózsa

(Rosa Tourn.), a róla elnevezett család egyik cserjéje. Szára és levele jobbadán tüskés, ritkábban serteszőrü, sőt fegyverzetlen is. Csavarodva sorakozó levele többnyire szárnyalt, pálhája a levél nyelével egybefügg (stipula adnata). Virágának tengelye kitágult és tetején összeszűkülő urnává (csipkebogyó) alakul. A virág ötös (ritkán négyes) tagu. Belső peremén van a számos him meg az öt szirom. Számos termője a bögre fenekéből indul, ugyanannyi bibéjét a peremen túl nyujtja és érésig összezárkózottan a lágy csipkebogyó-álgyümölcsöblét egészen kitölti. Termése sűrüen szőrös makkocska (nép nyelvén seggvakaró). Tévedésből magnak lehetne gondolni.

A R. számos faját a termőhely, éghajlat és időjárás okozta elváltozások, valamint a kölcsönös beporozódás miatt csak lassacskán ismerik meg. Bauhinus 36 egyszerü és teljes alakot, Lippai 15-öt sorol föl; Linné 10 fajt különböztet meg; Lindler 102-t; Wallroth 24 fajban 135 fajtát, Steudel 217 fajt ismert. Hooker mintegy 600 alakot 53 fajba soroz be. Azonban végleges megállapodás nem várható, mert az egymásba porozódás alakjai, melyeket leginkább himporevő legyek okoznak, a továbbszármazásban megtartják öröklött tulajdonságaikat, azaz szüleik egyikér vagy másikára nem vágnak vissza. És leginkább akkor állandósodnak, ha a magvat a csipkefaló madár messze elhurcolja. A sok alaknak összetartozását, csoportosítását többen kisérlették meg, de rendszerük csak ama kor ismereteinek tükre. Reichenbach, Koch, Christ, De Candolle, Deséglise, Regel, Borbás és mások csoportjai a reá következő rendszeresítésben hol összefoglalás, hol szétosztás alá kerülnek. Még Crépin is, aki a brüsszeli növénykertben a R. alakjainak megismerésével 1879 óta kisérleteket végez, a saját maga fölállította montanae-csoportot a caninaevel egyesítette, ugyancsak a saját orientales-csoportját szétosztotta. Hogy a tüskés, molyhos növény szikkadt hazájából nyirkos vidékre hozva fegyverzetlenné, simává válik, azt éppen a Khinában tüskés Bankszia-R. példája mutatja, amely faj nyirkos levegőjü üvegházainkban tüskétlen. Ezért kell az egész föld növényzetét összehasonlítani. Crépin (Journal des Roses, 1893) 62 fajt állít föl, közüle 23 csak Ázsiában, 13 egyedül Európában és 10 csupán Amerikában terem; 1 faj, a tűtövisü R. (R. acicularis Lindl.) Európában és Ázsiában közös; a többi vegyest lakik. Hegyekre több faj megy föl, p. nálunk a csipke-R. 2000 m.-re; ugyanez a sarkkörön túl is találkozik. Az egyenlítőtől délre nem találták vadon. Crépin a R. sokféle alakját 15 szakaszba (sectio) sorozza, még pedig: 1. Synstylae DC. a belső himek magasságáig oszloposan egybenőtt bibeszárral és lehulló kehelylevelekkel. Keskeny murváju viráguk az ág hegyén sok van, melynek középső levele 3, 5, 7 és 9 levélkés. Nyulánk száruk hever, vagy elszórt tüskéivel felkapaszkodik (futó R.). A Vörös-tenger partjain honos pézsma-R. (R. moschata Herrm.) meg az észak-afrikai örökzöld R. (R. sempervirens Hudson) falak befuttatására alkalmas. A kisázsiai szorgalmas R.(R. multiflora Thunb.) a kertészetben nyulánk és tömzsi alakokra válik szét (az utóbbi a Polyantha). A parlagi R. (R. arvensis Hudson) is sokalaku. A prairie-R. (R. setigera Mchx.) és amerikai hazájában keletkezett alakja, a málna-R. (R. rubifolia R. Br.) 1830 óta nálunk is gyakori. 2. Stylosae Crép, összetapadt bibéjü, gyéres virágu fajokkal. Ny.-Afrika és D.-Európa köpcös bibéjü R.-ja (R. stylosa Desv.) növénykertekben is ritkaság. 3. Nobilis Mill. (hibásan Indicae Thory) fő alakja az indiainak tartott, de Henry dr. által vadon Khinában talált khinai R. (R. Chinensis Jacq.), melynek K.-Indiában nevelt származékai (R. indica Lindl., R. semperfiorens Curtis), a kutatókat megtréfálják. A Khinából még csak 1888-ban hozott óriási R. (R. gigantia Collett) kertjeinkben annyira szétágazó alakokat származtatott, hogy sárga virágu származékait még az angolok is összetévesztették és többször ugyanazon alakot kapva, mégis újból elkeresztelték. A khinai R. semperfiorenst bengáliainak tartották, holot Khina szülötte, az előbbiekkel megegyezően szintén válva virít, már K.-Indiában ismételten keresztezték. A khinainak egyik alakjától (R. Indica Lindl.) származnak a tea-R. (R. fragrans Thory et Red.) alakjai. Ez a faj meg a pézsma-R. adta Frasernek Amerikában azt a R.-t, melyet az ott időző francia Noisette megvásárolt és Európába hozva elterjesztett; a róla megnevezett majdnem illattalan R. (R. Noisetteana Thory et Red.) eltérései közt van tömzsi és szikár, meredő és csüngő alak (szomoru, gyász-R.). A kihegyesedő szirmu törpe R. (R. minima Curt.) egyes honi fajunkkal porozódva számos keti és szobába való alakot származtatott (hónapos R.). 4. Banksiae Crép., szabad, de a bögre peremét alig meghaladó bibékkel, lehulló kehellyel és murvát hullató bogernyős virágokkal, amelyek középső levele 5-ös, 7-es, hajlongó szára pedig apró üskéjü. A Khinából való és örökzöld apró R. (R. Banksiae R. Br.) nyári virító, mig telünket nem birja ki, csak üvegházba jó, ahol eltüskétlenedik. 5. Bársonyosak (Gallicanae Cép.). a bögréből kúposan, ritkán oszloppá kiemelkedő gyapjas bibékkel. Gyéres, jobbadán magános nagy virágának kelyhe a csipke érése előtt hull le; a viruló ág középső levele 5-ös. Szára feszesen áll; horgas tüskéi közt van sertéje, sőt nyeles mirigye is. Az ecetes (Lippainál bársony-), pipacs-, orvosi v. (Diószeginél) tarka R. (R. Gallica L.) Európában és Ázsiában vadon nő, de ősidők óta mívelik. A csipke-R.-val kereszteződe szolgáltatta a százlevelüt (R. centifolia L.), a fehéret (R. alba L.) és a régiek nemes virágát, melyet már Plinius emleget (rosa (tarchinia), a Sziriában kelt és azért damaszkusi (Lippainál hónapos v. olasz) r. (R. damascena Mill.) néven ismeretes alakot. Ezt a francia IV. Thibaut de Brie gróf 1270. a keresztesháboru alkalmával vitte Damaszkusból ősi birtokára, ahol azonban elpusztulásával csak a mi nemesebb szimpla fajainkat szaporították. Provins és Brie-Comte-Robert városkák ebbeli hirneve megmaradt; mai R.-kiálltásai is méltóan ápolják. Harmadszor a XVI. sz.-ban a toscanai kereskedők hozták és ez a behozatal azóta szerteszét terjedt, ugy hogy még keresztezésre is fölhasználták, sőt a franciák még délafrikai szigeteikre is elszállították. A Bourbon-szigeten származott tőle és a tea-R.-tól a burbon R. (R. borbonica Red.), valamint az őszi,v agy remontáns, váltva viruló R. akárhány fajtája, melyet Franciaországban 1812 óta magról neveltek föl. A szinben pompázó és bársonyos szimuakat rozoménák neve alá foglalták. Itália a Manetti-félét nemesíthető tőnek szaporítja; nálunk nem marad meg. A Persiában és Bulgáriában olaja végett termesztett fajta, a Kazanlik-R. (R. trigintipetala Diech.) is az olasz R.-nak származéka 6. Gyepü-R.(Caninae). Bibéi a bögréből csupaszon érnek ki; egyes kehelylevele a csipkebocsó éréséig marad meg. Széles murvákból eredő virágai bogernyősek; középső levele széles pálháju, 7-es vagy 9-es. Elszórt tüskéi bár nem egyenlők, de mind horgosak. Szára mered, ezért alkalmas magas tövül való nemesítésre. Fő alakja a csipke- vagy gyepü-R. (R. canina L.) az óvilág közös polgára. Ez, valamint a vöröshátu (R. ferruginea Vill.), az enyves (R. glutinosa Sibth. et Sm.) és a Krisztustövis (R. rubiginosa L.), melynek megdörzsölt levele almaillatu, számos kereszteződésbeli és elváltozott alakot juttattak kerteinkbe. Bogyójukért is kedvelik, főkép a nagybogyóju alakokat (R. pomifera Herrm., R. pycnacantha Borb., R. Vagiana Crép.; hecsepecs). A csoport tagjait nemesíthető tövük végett magról is szaporítják és hozzák kereskedésbe. 7. Carolinae Crép. Észak-Amerikából. Bibéjök mint az előbbieké; a termők a bögre fenekének egyetlenegy pontjából indulnak szét (a 6. csoporté oldalaiból is); kelyhe csupán a megért bogyóról hull le. Kocsánja mirigyes szőrü; vékony szára horgas tüskéjü és kapaszkodik (p. a R. carolina L. meg a R. humilis Marsh. falak befuttatására alkalmas). 8. Cinnamomeae Crép., a bibe és a kehely olyan mint a 6.; magsarjasztója a bögre alsó részének több pontján ered, kelyhe állandó, bogernyős virága széles murváju; középső levele 7-es vagy 9-es; karcsu szára meredt, jobbadán egyenes tüskéi a tengelyízen párosan állanak. Legismeretesebb a régóta nemesítgetett fahéj v. Lippainál pünkösdi R. (R. cinnamomea L.), melynek teljes virágu alakját külön fajnak tartották (R. foecundissima Moench). A 3. csoport tagjaival, kivált a teaillatuakkal sokat kereszteztek belőle ki. Hazánkban a vad is sokalaku. A havasi R. (R. alpina L.) alacsonyabb, ritkán tüskés, szép sötétpiros virágu bokrocska (árva R., tövistelen R.). A ráncos levelü R. (R. rugosa Thunb.) Ázsia északkeleti hideg tájékáról többször került Európába; a kertészek csak nemrég kapták föl, mert bár egyszerü marad, vagy legföljebb lazán teljesedik: dús levélzetével, szorgalmas virításával és ősszel élénk szinben pompázó csipkéjével a reá fordított kis vesződséget busásan meghálálja. 9. Pimpinellifoliae DC. E csoport bibéje mint a 6-iké; kelyhe a csipkét koronázza; murvátlan virágai magánosak; középső levelei jobbadán 9-es; pálhájának két vége kinyulik. Meredő szárán többféle karcsu tüskéje sürün áll. Közönséges az illattalan tompa levelü vagy jaj-R. (R. pimpinellifolia L. és R. spinosissima L.); még Izlandban is találják. 10. Luteae Crép., selymes bögreperemmel, maradandó kehellyel és számos tüskével. A nehéz szagu róka-, poloska- vagy viasz-R. (R. lutea Mill., R. eglanteria L.) Elő-Ázsiából, sárga virágu; de Európa régóta míveli. A sáppadt vagy török R. (R. sulphura Ait.) jóformán már teljesedve a török révén került hozzánk. Clusius 1601. említi: R. fiava plena. Legfeltünőbb a narancs-R., tüzes, tarka török R. (R. punicea Mill.); sötéten csíkolt virágu a tulipán vagy habos R. (R. bicolor Jacq.). 11. Serceae Crép., Khinából 4-es tagu virággal; a selyem-R. (R. sericea Lindl.) több figyelmet érdemelne. 12. Minutifoliae Crép. California déli részéből, váltakozó tüskéjü meredt szárral; nálunk elfagy. 13. Bracteatae Thory, duzzadt bögrepereme körül szokatlanul számos a porzója; kelyhe lehull, közepes levele 9-es; pálhája és murvája pedig mélyen fésüsen fogas. A fésüs R. (R. bracteata Wendl.), Hátsó-India magas hegyeiről, pézsmaszagu, e tulajdonságát kerti származékai is öröklik. 14. Laevigatae Thory, maradandó épszélü kehellyel, számos himmel, murvátlan virágokkal és lehulló pálhákkal; középső levele hármas, néha ötös. A sima R. (R. laevigata Mchx.), dél-khinai partról való, a mi telünket megsínyli; Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika azonban sikerrel míveli. Japánból hozott alakja azonban, sikerrel míveli. Japánból hozott alakja azonban, melyet kamélia-R. néven terjesztenek, délre néző helyen otthonosan érzi magát. 15. Microphyllae Crép., termői a bögre fenekének kidudorodásán állanak; levele 11-es, 13-as, sőt 15-ös. A Khinából származó aprócska levelü R. (R. microphylla Roxb.) magváról számos teljes virágu piros vagy fehér R. kelt. A R.-génusztól elválasztott pálhátlan, egyes levelü R. (R. berberifolia Pall.) Hultheimia Dumort. (Lowea Sm.) génusznevet kapot. E pesa R. azonban több valódival kereszteződik és termést érlel (R. Hardyi Paxton), azért aligha önálló génusz. A régi osztályok egyikét azonban, a kertiekét (Hortenses) Crépin csoportosítása még alszakasznak sem vette át, hanem a származás szerint osztogatta szét.

A R.-kertészet, t. i. magról való nevelés, nemesítés (fás és csupasz szemzés) segítségével, valamint a Koelreuter nyomán végzett mesterséges beporozással (keresztezéssel) más és más, többé-kevésbbé állandó alakokat, sőt fajtákat termesztett. Azonkivül egyes származék a tanyázás szerint állandósodik (Kerner neodarwinizmusa: a Vermischungs-Theorie), mások elváltoznak (Warming oikologiai eltérése). A kert földjében való jól tartás általáos eredménye a himek elszirmosodása, a teljesedés, amely a himek egyes, illetve összes köreire terjedhet ki, ugy hogy van lazán, puhán és tömötten teljes virág. A szélső és belső szirmok nagysága és szétborulása szeint van gömbölyü, findsás (közepében mélyebb), zárkózó és lapos (a szélén kigyürődő szirmokkal), amely alakok a virágzás ideje alatt bontakoznak ki. Az egyes mozzanatok lassubb vagy gyorsabb bekövetkezése szerint a különben egyenlő alaku és szinpompáju virág megbecsülése más-más. Az egyik a tartósabb célu csokorba, a másik a pillanatnyi alkalmazásu koszoruba való. A virágzás tartóssága is határoz. E szempontból a nyári v. egyszer nyiló és a többször v. váltva nyiló (remonáns) fajtákat különböztetik meg. Azt is jó tudni, vajjon az illető fajta alkalmas-e ojtott szem befogadására vagy nem. Tövének megeredése, edzett volta illetve kényessége az időjárás visszásságaira és egyéb eshetőségekre (levéltetvek, levélfaló hernyó, bimbórontó kukacok), a tő hajlandósága hosszantartásra (füzérül, falra, sátoros falakra), vagy tömzsi formába, koronás fának, bokornak vagy tornyosan való nevelésre; a lombozat minősége és edzettsége, a kehely és kocsán tartó ereje stb. mind megannyi tárgya a megitélésnek. A kereskedő-kertész a szedni valót becsüli többre (csokorba, koszorunak), holott a műkedvelő kertész inkább a tő-R. barátja, mely sétakertjét és lakását sokáig díszítheti. Az is szigoru birálás alá esik, vajjon a kédéses fajt lehet-e üvegházban télen szaporítani, hajlatni, virágzásra hajszolni, sőt ugyanott nemesíteni, mással termékenyíttetni vagy pedig nem. A régi kertészek erre nem gondoltak. Ez évszázad harmadik negyedében is ugy kaptak új fajtát (még a lyoni Schwartz is), hogy a csipke magváról kelt csemeték virágzását megvárták és a tetszetőset szaporították. Igy keletkezett a mirigyes kelyhü bársony-R.-ból a moha-R., melyet fajnak (R. muscosa L.) tartottak. Az amerikaiak a beporozást jó példán (R. noisetteana) tapasztalva, azt várták, hogy a e fajvegyítéssel (hybridatio) a szülők több jó tulajdonsága a származékokra is átöröklődik. Akárhány remontáns keletkezett igy a nemesek szakaszából: a tea-R. és mások. Az amerikai Benett kivált 1878 óta akárhány tea hibrid-remontáns előállítását kezdte meg. Azonban az újszülött számos esetben a szülőknek éppen nem becses tulajdonságait örökölte. Ellenben a la France termetére ugyanolyan, egyéb tulajdonsággal sárga virágut kapni mindeddig nem sikerült. Még azt sem fogadhatjuk el, hogy a régibb tenyésztők magvető eljárása «sült veréb lesése» volna, ahogy a hibridezők állítgatták. Hiszen az el nem rekesztett virágokon bogarrak is végezhettek fajvegyítést. A szakkertészek még más szempontot néznek. A legtöbbjük a becsült fajtát a végre szaporítja, hogy mennél több tövet adhasson el, vagy mennél több virágot szedhessen róla; holott egyesek kiállításokra többé-kevésbbé komolyan és kitartóan készülve világszerte első díjakat halásznak össze és a többszörösen kitüntetett (meg nagy torokkal dicsőített) újdonságot valakinek jó áron eladják (p. Bennett 5000 dolláros rózsája). Ez a sokféle tenyésztés annyi új alakot produkált, hogy nincs aki meg tudja különböztetni. A kiállítottakból v. 100 mint régen ismeretes, de csak új néven bemutatott fajtát lepleztek le. Hány lappanghat még és hány különbözik valami csekélységben. Ezért néhány év óta a bármilyen eredetü, de valamelyik csoporton belül (tea-R., remontáns, tearemontáns hibrid, noisette, moha-R. stb.) közelebb álló alakokat, kivált a remontánsokat szabás, tipus fogalma alá foglalják, ugy hogy a vásárló ezen hovatartozás meghatározásából mindjárt megtudhatja: a kinált alak hogyan ered meg, kényes, jól növekedik, virításában szorgalmas-e, virága tömött-e, milyen szinü, illatu, szóval mire alkalmas, hogy gyárimunkás-házikók elé ne kerüljön a kényes üvegházi fajta, sem megfordítva (Ellwanger).

A R. többféle állat és élősködő növény támadása alatt szenved, sőt pusztul. Ilyen p. levéltetü, ilonca, moly, csimaz, levélpenész (peronoszpóra) stb. De van őre is, p. katicabogár, fürkész darazsak, lebegő légy, fátyolka. A R. a virítás pompáján kivül azt a hasznot is hajtja, hogy jó gyepübokor. Vén fájából butort is készítettek, de a műasztalos «R.-fája» nem belőle való.

R. az állattanban, Agancsok; az ásványtanban Drágakövek; az építészetben Rozetta, Ablak és Kerekablak. - A R. a heraldikában nem a rendes alakban, hanem stilizálva fordul elő. alakja elülről nézve egyszerü, egészen nyitott virág 5, 6 vagy 8 szirommal, melyek szivforma alakkal birnak. Közepén az arany magfészek, a szirmok között a zöld kehelylevelek. A R. heraldikaiszinei vörös (és nem rózsaszin), arany és ezüst. Előfordul azonban a heraldikában a kettős rózsa is, amidőn a szirmok száma kétszeres.

Rosa sp.Rosa sp.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is