Rubidium
fém, fémes elem
az alkali fémek csoportjába tartozó elem, amely
vegyületeiben egy vegyértékü és erősen pozitiv gyökként szerepel; kémiai jele
Rb, atomsúlya 85,4. Az elemet a spektrál analizis útján Bunsen és Kirchhoff
fedezték fel a dürkheimi sós forrás elemzésekor 1861. A R. szabad állapotban a
természetben nem található, vegyületei azonban meglehetősen el vannak terjedve,
de mindig csak igen csekély mennyiségben fordulnak elő; aránylag jelentékenyebb
mennyiségben található a szászországi lepidolit nevü ásványban (közel 1%) és a
Vulcano szigetén előforduló timsókőben; ezenkivül nyomokban még sok más
ásványban, ásványvizekben és különféle növények, p. kávé, dohány, tea, szőllő,
cukorrépa, tölgyfa (Than szerint) stb. hamvában. A tiszta fémet Bunsen
legelőször az elszenesített R.-tartarátnak desztillálása révén állította elő,
de legkényelmesebben ugy készítik, hogy a R.-hidroxidot aluminiumfémmel
hevítik. Ezüstfehér, erősen fénylő fém; op. 38,5°, de még -10°-on is olyan
lágy, mint a viasz, fs. 1,52. Sajátságai leginkább a káliuméhoz hasonlók, de
ennél pozitivebb; ezért a levegőn igen gyorsan oxidálódik, sőt magától
meggyulad és fakó ibolyaszinü lánggal R.-oxiddá ég el; hasonlókép meggyulad
klórgázban, továbbá brom-, jód-, kén- és arzéngőzben; a vizet igen hevesen
elbontja.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|