Rupestris-szőllő
növény
A Vitis rupestris Scheele amerikai szőllőfaj neve, mely a
Riparia után a legelterjedtebb alanyszőllő hazánkban. A R. vad állapotban
leginkább az amerikai Egyesült-Államok déli államaiban, főleg Texasban (hol
Sugar grapenek, cukorszőllő, nevezik) s Misszuriban van elterjedve. Törzse
zömök, erős, növése rendesen bokorszerü s csak ritkábban kapaszkodó; hajtásai
nem igen hosszuak, de vastagok, rövid ízületüek, s szinük rendesen piros.
Levelei a kajszinbarack leveleire emlékeztetnek; osztatlanok, szélesebbek mint
hosszuak, simák, többnyire pirosas erekkel és levélnyéllel; a levéllap szélei
több változatnál befelé vannak göngyölődve. A fürt laza, apró fekete,
mellékágnélküli, leves, sötétesen erezett vörös húsu bogyókkal. A filloxerával
szemben épp annyira ellentálló, mint a Riparia, amely fölött az a kiváló előnye
van, hogy a talajban nem olyan válogatós. A R.-nek több mint 100 változata van,
melyek részint a levél vállöblének alakja, részint a levél nagysága által
vannak jellegezve. Legkitünőbb változata közé tartozik s a meszet valamennyi
között a legjobban elviseli a R. monticola (l. az ábrát); ez hímvirágu szőllő,
mely hazánkban jelenleg valamennyi alanyszőllő között a legkeresettebb;
erőteljes törzsén és venyigéin kivül főleg az jellemzi, hogy bőrnemü, fémfényü
leveleinek vállöble nincs; e változat Franciaországban nagyon sok név alatt van
forgalomban, igy R. du Lot, R. Phénomene, R. Sijas, R. Saint George érigé, R.
Lacastelle, R. Colineau, R. Reich. Jelesebb változatok még a R. Martin, a R.
Ganzin, a R. Fortworth, a R. métallique és a R. Mission.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|