Ruténium

(ruthenium). A platina-csoportba tartozó fémes elem; kémiai jele Ru, atomsúlya 103,5. Az elemet Claus fedezte fel 1845., de létezését Osann vizsgálatai alapján már 1828. gyanította és hazája (Oroszország) tiszteletére R.-nak nevezte el. Előfordul kis mennyiségben a platina ércekben és előállítása a platina készítésénél kapott s királyvizben oldhatatlan maradékból történik. E maradékból, a benne levő más platinafémek (ozmium, irridium, rodium stb.) eltávolítása után, a R.-ot mint ammonium ruteniumkloridot (H₄N)₂RuCl₆ leválasztják és ezt azután kiizzítják. Az ilyen módon kapott szivacsszerü R.-ot ólommal összeolvasztják és a kihűlt tömeget salétromsavban feloldják, ilyenkor a R. fénylő kristályokban visszamarad. A tiszta R. fehér, fénylő, igen merev, porrá zúzható fém; fs. 16,26. A legmagasabb hőmérsékleten sem olvad meg, de részben elillan. Sajátságai leginkább az ozmiuméhoz hasonlítanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon