titándioxid (titánsav, TiO2), e trimorf
anyagnak leggyakoribb ásványa (a másik kettő az anatasz és a brookit).
Négyzetes rendszerbeli, többnyire hosszu, oszlopos kristályokban, tűs, rostos
alakokban, ugyszintén ikrekben elég gyakori; a rövid oszlopos kristályok néha
fél kg.-os súlyuak (É.-Amerika, Georgina [Graves Mount]). Az oszloplapok
rendesen hosszusági irányban rovátkosak. Vaskosan, szemcsésen, laza
törmelékekben és szemekben is terem. Az oszloplapok irányában igen jól hasad,
törése kagylós. Szine barna, jácintpiros, vérpiros, de van sárga, sárgás-barna
és fekete is. A név is szinét jelzi (R. latinul a. m. pirosas). A fekete R.
rendesen vastartalmu és nigrin a neve. A sárga v. vereses igen finoman tűs
kristályok néha hálószerüen, rácsformára nőttek össze, s ilyennek sagenit a
neve. Az ilmenorutil az Uralból ugyancsak fekete R. Karca sárgásbarna, fénye
síma lapokon gyémántfényü. K. 6-6,5, Fs. 4,2-4,3. Kristályos palák üregeiben,
nemkülönben gránitban, gnájszban, dioritban, quarcitban, dolomitban és mészkőben,
sőt fillitekben is találni; finom tűk alakjában hegyi kristályba zárva.
Helyenként hematittal, ritkábban magnetittel nőtt össze. Nálunk szép R.-t,
különösen pedig nigrint találni Olápián (Szeben), csillámpalája és gnájszának
quarcában, illetőleg agyagban; Porumbákon (Fogaras), Rőcén (Gömör), Rozsnyón
stb. Hires termőhelye még Modriach (Stájerország), Freiberg (Szászország),
Aschaffenburg (Bajorország), Limoges (Franciaország), Pfitschthal (Tirol),
Szt.-Gotthard, Binnenthal (Svájc), Arendal (Norvégia), az Uralban, Takavaya
stb. Veres festéket készítenek belőle, melyet a porcellánfestésre alkalmaznak.
Forrás: Pallas Nagylexikon