Saba-magyarok
(sobamogera), igy nevezték a Névtelen Jegyző szerint (45.
fej.) azokat a magyarokat, kik Árpád idejében Philippopolis, «Kleopátra-vára«,
Durazzo és Skutari közt telepedtek le. Szerinte sobáknak, helyesebben stoba-knak vagyis ostobáknak maguk a görögök nevezték őket. A
saba ez esetben a magyar csába és (ha csakugyan stoba állt az eredeti
szövegben) a magyar ostoba szónak felelne meg; a magyarok is ostobáknak
tartották őket, mert hazájukon kivül telepedtek meg. Mások Csaba magyarjainak
vélték a S.-at. Senki sem gondolt arra, hogy a stobákat Stobi városáról,
területüknek ugyszólván középpontjáról nevezték el. Horvát István (Rajzolatok,
99. old.) a Konstantinosnál (De adm. imp. 30. fej.) Horvátországban emlegetett
avar maradékoknak tartja őket. Valószinübb azonban, hogy szabirokat kell
alattuk értenünk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|