Sabellius

a szentháromságtagadók egyike, szül. Libiában. Zephirin (199-217) és Callixtus (217-222) pápák alatt tartózkodott Rómában s a szentháromságtagadók tanait egy újjal szaporította, azt állítván, hogy Istenben az Atya, a Fiu és a Szentlélek nem külön isteni személyek, hanem Istennek egymás után való, átmenetszerü megnyilatkozásai. Az egyházból kizárva, Ptolemaiszba ment s ott terjesztette tanításait, amelyet sabelliánizmusnak, követőit pedig sabelliánusoknak nevezték. E tant 260. alexandriai Dénes megcáfolta, az alexandriai zsinat pedig 319. elvetette s igy nem sokára elenyészett.

Forrás: Pallas Nagylexikon