Saint-Cyr

Lőrinc, Gouvion grófja, francia marsal, szül. Toulban 1764 ápr. 16-án, megh. 1830 márc. 17. Ifju korában a festéssel foglalkozott és hogy művészetében magát tökéletesítse, 1782. Rómába ment. A forradalom kitörésekor katona lett s rangban oly gyorsan emelkedett, hogy már 1794. mint hadosztálytábornok harcolt Hollandiában és Itáliában. Állásáról 1799. köztársasági érzelmei miattlemondott, de Napoleon konzul nemsokára mégis rávette, hogy szolgálatába álljon. 1803. a Nápolyba küldött francia megszálló hadsereg főparancsnokává nevezte ki.
Nemsokára azután Masséna alatt működött Felső-Olaszországban, körülzárolta Velencét és megszállotta Nápolyt (1806); részt vett továbbá a poroszországi és lengyel hadjáratokban s 1807. Varsó kormányzója lett. 1808 nov. óta sikertelenül harcolt Cataloniában. E miatt a császár reá megneheztelt és csak az 1812-iki orosz hadjárat idejében alkalmazta újabban.
Győzedelmesen harcolt Wittgenstein ellen a Düna mellett s kivált Polock mellett tünt ki, amiért Napoleon marsallá nevezte ki. 1813. Drezda parancsnoka volt, nov. 11 kapitulált, mire a helyőrséggel együtt Magyarországba internálták. Napoleon bukása után Párisba tért vissza, ahol Franciaország pairjévé és a Szt.-Lajos-rend commandeurjévé nevezték ki. A második restauráció után hadügyminiszter, 1815. Strassburg kormányzója, 1817. tengerészeti és nemsokára rá ismét hadügyi miniszter lett.
Emlékiratai: Mémoires du maréchal S. c. jelentek meg (9 köt., Páris 1821- 1831). V. ö. Gay de Vernon, Vie du maréchal Gouvion S. (u. o. 1857).

Forrás: Pallas Nagylexikon