Saját váltó
a kibocsátó részéről váltóalakban tett fizetési igéret. Mig
az idegen váltó a kibocsátótól az intézvényezetthez intézett fizetési
meghagyást tartalmaz ("fizessen ön"), addig a S.-nál a kibocsátó maga
igéri a fizetést ("fizetek én"). S. tehát nem más, mint váltóalakban
kiállított s váltójogi kötelmet szülő kötelezvény. S.-nál csak két személy
fordul elő: a kibocsátó, aki a fizetést igéri és az intézvényes v.
rendelvényes, vagyis az a személy, akinek részére a fizetés teljesítendő. Ha a
fizetés a kiállítási helytől különböző helyen teljesítendő, a S. idegen váltó
alakjában bocsátható ki, ugy t. i., hogy a kibocsátó önmagát jelöli ki az
intézvényezettnek. Ez az u. n. intézvényezett S., mely hazai váltójogunk
szerint minden tekintetben az idegen váltó foganatjával bir, holott a S.-re
egyébként részben eltérő intézkedések érvényesek. A S. lényeges kellékei: a) a
váltó elnevezés magában a váltó szövegében, s ha az nem magyar nyelven
állíttatott ki, annak a nem magyar nyelven megfelelő kifejezés; b) a fizetendő
pénzösszeg kitétele; c) a rendelvényes megjelölése; e) a kibocsátó cég vagy név
aláirása; f) a kelet, vagyis a kiállítás helye, éve, hónapja és napja. A
kibocsátó ellen a váltójogi igények a váltó lejártától számított három év alatt
évülnek el. L. Váltójog.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|