zománc- v. üvegnemü anyag, mely az ércek koholásakor a nyers
anyagban levő földes alkotórészek és bizonyos fémoxidok vegyüléséből vagy
tisztán fémoxidokból keletkezik. Az előbb említett S.-ban rendesen kovasav van,
mig a kénsav, foszforsav, arzénsav, antimonsav, krómsav stb. csak elenyésző kis
mennyiségbenszerepelnek. A kovasav mésszel, magnéziával, barittal,
mangánoxidullal, vasoxidullal és oxiduloxiddal, réz-, ólom-, nikol-, cink- és
kobaltoxiddal és alkáliákkal vegyül. Az aluminiumoxid erős bázisokkal szemben a
sav szerepét játsza és alkotja az aluminát S.-ot. A felsoroltakon kivül
tartalmaz a S. fémkéneget is. A kémikus csak orto-, meta- és poliszilikát
S.-okat különböztet meg. A kohász a fémtartalom szerint megkülönböztet nikolos,
ólmos, ónos, rezes vagy vasas, a koholás mivolta szerint pedig nagyolvasztó-,
kavaró-, frissítő-, Bessemer-, Thomas- stb. S.-t.
A S. a fémkohászatban a szükséges rossz, meddő anyag ugyan,
de a művelet sikere függ tőle. Általábna feltétel, hogy könnyebb legyen a
készítendő kohóterméknél, legyen egyszerü, legyen könnyen olvadó és se a
kohóterméket, se a kemence falát ne támadja meg. Legkönnyebben olvaszthatók az
alkáliszilikátok, ezután jönnek az ólom-, vas-, mangán- s rézszilikátok és
végre a földek szilikátjai. Az előbbiek olvadáspontja 1200-1900° C., az
utóbbiaké 2100-2400° C. között van. A triszilikát S. nehezen olvad, igen
nyulik, lassan merevedik és hosszu szálakat hagy, megszilárdult állapotában
pedig üreges v. zománc-külseje van és törése kagylós és áttetsző; ezt a S.-ot
igen savasnak is mondjuk. A biszilikát S. már kisebb hőmérsékletnél olvad,
lanyhán folyik, tésztaszerü, igen lassan merevedik s gyakran üvegfényü, néha
pedig kristályos. Ezt a S.-ot savasnak is mondják. A szinguloszilikát még
kisebb hőfoknál olvad, folyik mint a viz, könnyen merevedik, sokszor felpuffad
és fémfénye van. Ezt a S.-ot friss salaknak is mondják. A szubszilikát S. a
legkönnyebben olvasztható: igen tűzfolyós, izzó állapotában felpuffad és
könnyen merevedik, miközben repedéseket kap és pattogzik. Ezt a S.-t igen friss
S.-nak is mondják. Ha a S. gyorsan hül, akkor üveg- vagy porcellánszerü lesz,
ha pedig lassan, köves és kristályos. A bázikus S.-szemek könnyebben
kristályosodnak, mint a savas fajták, de hamar szét is porlanak, különösen ha
sok a mész bennük. A S. szine jobbára a bázisoktól függ. A földek és ólomoxid
fehérre vagy szürkére, kevés vasoxidul zöldre, sok vasoxidul és vasszulfid
feketére, mangánoxidul sárgára v. barnára, titán és vanadin kékre, kevés kén,
mangán és vas szintén kékre és a rézoxidul vörösre vagy barnára festi a S.-ot,
azonban a szinre egyéb, néha ki nem deríthető okok is hatnak. A S. fajsúlya
2,5-5 közt ingadozik; a földes S.-ok mindig könnyebbek, mint a fémoxidosak. V.
ö. Faller Károly, A fémkohászat kézikönyve (Selmecbánya 1896).
Forrás: Pallas Nagylexikon