Salarium

(lat.), sórészlet vagy járulék, melyet a római hadsereg minden tisztje és közkatonája, valamint minden tisztviselő megkapott, aki úton volt, vagy akit a középpontból a provinciába tettek át. Magyarországban a királyok Szt. István idejétől fogva némely fizetést szintén sóadomány által teljesítettek. Igy Szt. istván már 1015. sóvágást engedett a pécsváradi monostornak. III. Béla idejéből a só évi 16 000 gira jövedelméből minden vármegyére 222 gira jutott. II. András második nejének S.-a 8000 girát képviselt. 1217. az osztrák szentkereszti cisztercita monostor évenkint 3000 kősót, 1222. az erdélyinémetrend 12 hajórakomány sót kaptak. A főpapság S.-át az 1233. évi bereg-erdei szerződés (l. o.) szabályozta. Még az erdélyi fejedelmek is sóval fizettek némely szolgálatokat és adományokat. Innen van, hogy a mindennapi beszédben utóbb a fizetést egyáltalán S.-nak nevezték.

Forrás: Pallas Nagylexikon