Saláta

(növ., Lactuca L.), a fészkesek nyelvesvirágu és tejelő családjának jobbadán egy-, ritkán kétnyáréltü tagja. Kopasz, sőt berzedten szőrös füvén a tőlevél kerekded, épszélü, a többi fokozatosan metélt, sőt agyaros szélü, a felső épszélü és lándsás; valamennyi nyeletlen. Terméskéjüket pihebóbitájukkal a szél hordja szét. Az É-i mérsékelt égöv vagy 60 faját termi. A sárgavirágu keszeg-S (L. Scariola L.) szárnyasan hasogatott váltakozó leveleinek felső lapja keletnek fordulva áll (l. Kompasz-növények). A kertit (L. sativa L.) tőle származtatják. Míveléssel sokféle szinü, bodrozatu és boruléku fajtája keletkezett, melyek három csoportba foglalhatók: a) fejes, b) kötözött (nyári endivia, római S.) és c) levelenkint metélni való (olasz endivia). A S. táplálóbősége csekély; 93,94% víz, 1,924 fehérje, 0,375 zsír, 0,113 cukor, 1,98 egyéb nem nitrogénes vegyület, 0,879 celluloza és 6,78% hamu van benne. A kék virágu évelő S. (L. perennis L.) másutt vadon szolgál étkül; tavaszi levélrózsáját betakarással fehérítik meg. A mérges S. (L. virosa L.) tejéből készül a lactucarium (l. o.) nevü orvosszer. Néhol még termesztik is, de a S. fajainak teje mind ilyes. - S.-nak neveznek többféle ételt is, sőt ecetesen más növény (p. ugorka, paszuly, paprika, burgonya stb.) részét is. Voltaképen (sal=só) sózottat jelent, p. osztriga-, homár-, héring-S., amiben legföljebb a mellé adott hagyma a növény része. Azonban éppen ecetes mellékétkül más növénéyt is használnak. Ilyen a galambbegy-S. (Valerianella olitoria L.), cikória- v. endivia-S., raponca-S. (Campanula Rapunculus L.) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon