Salerno

Salerno, az ugyanily nevü tartomány fővárosa és érseki székhely a legfölebb 60 km. Széles S.-i öböl É-i partján, 45 km-nyire Nápolytól, dombok alján, vasút mellett, (1881) 31,245, az 1893-iki becslés szerint 36,000 lak., nagy pamutfonókkal és szövőkkel, vas- és rézolvasztással, tészta-, téglagyártással; tengeri fürdővel, élénk kereskedéssel. Kikötőjét, amely már-már elhomokosodott, 1880 óta 1360 méter hosszú mólóval védték meg. A nagyobbára szűk utcákból álló város két részt foglal magában: a tengermelléki részt, a part mellett elhúzódó, mintegy 2 km. Hosszú Corso Garibaldival és a felső festői részt, amely szűk utcákból áll; ezeket magas, nagyobbára arkádos házak szegélyezik. Kiválóbb épületei és emlékei: a Guiscard Róbert által alapított San-Matteo székesegyház 1099-ből, több ízben restaurálva, 28 Paestum romjaiból szedett oszloppal, Konstantinápolyból (a XI. sz.-ból) származó bronzajtókkal és két mozaikkal ékesített gyönyörü szószékkel. Kriptájában láthat a 930. Ázsiából áthozott Máté evangélista csontjai, az 1085-ben itt elhunyt VII. Gergely és mellette Caraffa érsek siremléke, az utóbbi egy paestumi szrkofág-relieffel. Továbbá a San Giorgio és Sant' Agostino kis templomok Andrea da S. freskóival; a nagy szinház, a kaszinó, több konzervatorium és a Corso Garibaldin Carlo Pisacana genovai forradalmárnak szobra. Közelében van Vietri-sul-Mare, 8815 lakossal és számos nyaralóval. A hagyomány szerint S.-t Noé egyik fia alapította; a rómaiak Salernum néven ismerték. A longobard uralom alatt Benevent hercegséghez tartozott. Későbben kifosztották a szaracénok, elfoglalták a görögök és végre 1075. A normannok. Guiscard Róbert hatalmának egyik középpontjának tette. VI. Henrik 1193. rohammal vette be és lerombolta. Az Anjouk sokat tettek fölvirágoztatására, de kevés sikerrel. Nagy hirnek a középkorban csak a XI. sz.-ban a bencések által alapított orvosi egyeteme örvendett, amelyről S. a Civitas Hippocratica nevet kapta és amelynek mintájára szervezték Európa többi egyetemeit. A S.-i orvosi iskola 1817. szünt meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon