Salii
(lat. ugrók), ősrégi papi kollégium az ókori Rómában,
amelynek tagjai Mars (l. o.) tiszteletére működtek és két 12-tagu testületre
oszlottak. Az egyik régibb, melynek eredetét a hagyomány Numa Pompiliusra (l.
Ancile) vezette vissza: a Palatini (mert a Palatinus hegyen áldoztak); a másik
újabb, melyet Tullus Hostiliusnak tulajdonítottak, Agonales v. Collini, mert
áldozóhelyök a porta Collinánál volt. A kollégium főnökei a magister, a praesul
(előtáncos) és a vates vagy praecentor (előénekes). A S. papok kizárólag a
patriciusok sorából kerültek ki, öltönyük: himzett tunica, fölötte érpáncél,
továbbá a gabii divat szerint csomóba kötött toga praetexta. (l. Gabinus
cinctus), fejükön az apex (l. o.), fegyverök: kard és dárda, jobbjukban egy
ércvessző, mellyel felvonulásaik alkalmával táncközben az ancilét (l. o.)
ütögették. Ezeket a felvonulásokat márc. havában tartották s ez alkalommal
minden egyes oltárt és szentélyt meglátogattak, különös fénnyel ünnepelvén
márc. idusát (15), Mamurius nevének évfordulóját, aki állítólag az égből
leesett ancile mintájára a többieket készítette. Ekkor a menet élén képmását
hordozták. Márc. 19. volt a feriae fortis Deae (Minerva vagy Neriene) ünnepe,
az istenasszonynak Marsszal folytatott küzdelme emlékére. Az énekekben,
melyeket felvonulásaik alkalmával énekeltek (axamenta, l. o.), a római
ősköltészet legrégibb emlékeit kell keresnünk. A S. papok testületét
kiegészítették a S. papnők (virgines saliares), akik azonban külön testületet
nem képeztek, hanem csakis rituális szempontból segédkeztek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|