Sallet Frigyes

Német költő, az előbbinek apja, szül. Neissében 1812 ápr. 20., megh. Reichauban 1843 febr. 21-én. 1821. a potsdami hadapródiskolába lépett, 1826. a berlinibe és 1829. mint hadnagy Mainzba tétetett át. A katonaság ellen irt szatirikus novellája miatt 1830. a hadi törvényszék 10 évi várfogságra itélte, de rövid fogság után kegyelmet kapott s Trierbe helyezték át. 1834-től 1837-ig a berlini hadi iskolát látogatta, 1838-ban elhagyta a katonaságot és azóta Boroszlóban élt. S. költeményeiben a romantikus iránnyal a szatirikust egyesítette. Különösen Laienevangelium címü munkájában (lipcse 1842, új kiadás Reclam Universalbibliothek-jában) a hegeli világnézetet és annak panteizmusát mély érzéssel költőileg alakította ki, és szembeszállt az egyházi teologiai nézetekkel. Gedichte c. gyüjteménye megjelent Berlinben 1835. (új kiad. Reclam Universalbibliothek-jában). Irta még: Funken (Trier 1838); Die wahnsinnige Flasche (u. o. 1838); Schön Irla (1838); Besammelte Gedichte (Boroszló 1843); Die Atheisten u. Gottlosen unserer Zeit (Lipcse 1844); Sämmtliche Schriften (5 köt., u. o. 1845). V. ö. Leben und Wirken Fr. v. S.-s nebst Mittheilungen aus seinem litterarischen Nachlass von Th. Jacobi, Paur stb. (Boroszló 1844).

Forrás: Pallas Nagylexikon