Sallwürk Ernő

Német pedagogus, szül. Sigmaenben 1839 máj. 7. Berlinben és Tübingában filologiát és nyelvészetet tanulmányozott, Hedingenben és Koblenzben gimnáziumi tanár volt, azután rektor a hechingeni felsőbb polgári iskolán, ezek után Badenben gimnáziumi tanár, 1874. a pforzheimi reálgimnázium főnöke, 1893. magántanár a karlsruhei műegyetemen. mint a karlsruhei iskolai hatóság tagja különösen a felsőbb leányiskolák és reáliskolák szervezetével foglalkozott. Herbart irányát követi, de ugyanezen iskolában a Ziller-féle irány ellen küzd. Legnevezetesebb munkái, Herbart und seine Jünger (névtelenül, Langensalza 1880); Lockes Gedanken über Erziehung (u. o. 1883); Fénelon und die Litteratur der weiblichen Bildung in Frankreich stb. (u. o. 1887); Handel und Wandel der pädagogischen Schule Herbarts (2. kiadás 1886); Gesinnungsunterricht u. Kulturgeschichte 8u. o. 1887); Das Staatsseminar für Pädagogik (Gotha 1890); Baumgarten gegen Diesterweg (Langensalza 1892) stb. Kiadta továbbá Herbart pedagógiai iratait (2 köt., u. o. 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon