Salviati

Antal, olasz mozaikművész és iparos, szül. Vicenzában 1846., megh. Velencében 1890 jan. 25. A jogot a padovai és bécsi egyetemen végezte és ügyvédi pályára lépett. Egy római utazás, ahol alkalma volt a középkornak hires mozaikműveit szemlélni és George Sand Les maitres mosaistes c. könyvének olvasása ébresztette benne a gondolatot, újra életbe hivni ezt a hajdan oly hires művészetet. Murano szigetén gyárat alapított, s művei az 1862-iki londoni világkiállításon feltünést keltettek. Gyárával iskolát kötött össze, ahonnét tehetséges művészek kerültek ki. S. azonfelül a velencei hires poharak művészetét újította fel a középkori gyártási módszer szerint és 1867. egy részvénytársaságot alapított, melynek tiz éven át igazgatója volt. Legnevezetesebb munkái és restaurálásai: a westminsteri apátság, a windsori kápolna, a londoni Szt.-Pál-székesegyház, a párisi nagy opera előcsarnoka, a velencei Szt.-Márk-templom, a londoni South-Kensington muzeum, a linzi templom, az erfurti székesegyház, a washingtoni parlament-épület, a Villa Pringsheim Berlinben és kiválólag az Aix-de-Chapelle székesegyházának restaurálása.

Forrás: Pallas Nagylexikon