Salza

Hermann, a német lovagrend hirneves nagymestere, szül. Türingiában, a Salza (Langensalza) nevü családi várban 1170 körül, megh. Barlettában (Apulia) 1239 márc. 19. Hermann türingiai tartománygróf udvarában nevelkedett és aztán a német lovagrendbe lépett, mely 1210 körül nagymesterré választotta. Lelkesedéssel buzgólkodott a rend érdekében. 1218-20. részt vett a Damiette ellen intézett szerencsétlen keresztes hadjáratban, 1228-29. pedig a pápától kiátkozott II. Frigyes oldalán harcolt Palesztinában a pogányok ellen. Frigyes meghivása folytán azután a rend lovagjaival Európába költözött, hol a Keleti-tenger mellékén elterülő kulmi tartományban megtelepedett, ahonnan azután 1230 óta a vad és pogány hitü poroszok ellen kezdé meg hódító hadjáratait (l. Német lovagrend). 1235. újra Frigyes oldalán harcolt a császárnak lázongó fia Henrik ellen; 1237. pedig a német lovagrenddel egyesíté az u. n. kardtestvéreket (a kardrendet). A S.-nemzetség még sokáig virágzott Braunschweigban, Sziléziában, Csehországban, Esztoniában és Svédországban. Jelenleg már csak a S.-Lichtenau ág virágzik még Németországban.

Forrás: Pallas Nagylexikon