Samaritánusok

Izrael országának az asszirok által történt elfoglalása és az előkelőbb lakosoknak fogságba hurcolása után (Kr. e. 722.) az asszir királyok a birodalom keleti feléből, talán Médiából telepítettek lakosokat Samariába, akik azután ez új hazájuktól S.-nak neveztettek, hozzájuk értvén a zsidók közül is azokat, kik nem vitettek fogságra. A betelepített népeket az új hazában különböző csapások érvén, nyájaikat a vadak pusztítván, arra a gondolatra jöttek, hoogy ezen szerencsétlenségek azért érik őket, mert nem ismerik s nem tisztelik ezen föld istenét; azért felkeresték Assziria uralkodóját, hogy küldjön vissza néhány zsidó papot, kik őket az itteni isten tiszteletére megtanítsák. Kivánságuk teljesült, igy ők is Jehova tisztelői lettek s vallásuk félig-meddig a mozaizmussal egyezett. Mikor a babiloni fogságból visszaköltözött zsidók hozzákezdtek a jeruzsálemi templom felépítéséhez, a S. felajánlották segítségüket a templom közösen leendő használatának feltétele mellett; de a zsidók nem akarván közösségben lenni semmi idegen néppel, a segítséget visszautasították, amit a S. zokon vettek, a zsidók ellen a persa királynál vádat emeltek s ez a rágalmak folytán az építkezést egy időre be is tiltotta, ami a zsidóknak a S. elleni gyülöletét még inkább fokozta. Később a S. a Garizim hegyén a jeruzsálemi templom mintájára templomot építettek. Jézus Galileából Jeruzsálembe utaztában többször megfordult a S. földjén (Ján. ev. 4. 20.).

A középkorban Egyiptomban, Damaszkusban, Aszkolonban, Gazában voltak még S., ma már csak Nabulusban vannak mintegy 130-an. Egyedül a Mózes öt könyvét ismerik el szentirásnak. Liturgiájuk, rituális könyveik és bibliai fordításuk (targum) arameus nyelven vannak megirva. A közéletben az arab nyelvet használják, és ezen a nyelven van megirva a XIII. sz..-ból való Józsua-könyve (Józsuától Konstantinig; Chronicon Samaritanum, kiadta Juynboll, Lejda 1848), továbbá egy másik Abul Facstól származó krónika, amely a Xiv. sz.-ig terjed (Abulfathi annales Samaritani, kiadta Vilmar Ed., Gotha 1865) és egyes dogmatikai és exegetikai iratok.

Forrás: Pallas Nagylexikon