San Marino
1. köztársaság Olaszország Pesaro e Urbino és Forli nevü
tartományai közt, 59 km2 területtel és (1891) 8200 lak. A dombokkal
borított köztársaságban a lakosok fő foglalkozása a szőllőtermelés és
állattenyésztés. Riminitől Dny-ra emelkedik a Titano (794 m.) nevü hegy, az
Apenninek egyik kiágazásának legmagasabb csúcsa. E hegyen egy S. nevü kolostort
alapítottak, amelyről az okiratok már 885. tesznek említést; e kolostor közül
már korán (951. történik róla említés) keletkezett egy falu, amelyet szintén
S.-nak neveztek el. A helység lakói pénzen és fegyverek által megnagyobbították
területüket és azt meg tudták védelmezni Rimini urai, a guelf érzelmü
Malatesták ellenében, akik el akarták foglalni. Csakis 1503. sikerült Borgia
Cézárnak csel által S.-t nehány hónapra hatalma alá vetnie. A Farnesék és 1542.
III. Pál pápa szintén eredménytelenül kisérlették meg a kis város elfoglalását.
Midőn VIII. Orbán pápa 1631. Urbino hercegséget az Egyházi-Államba
beolvasztotta, S. függetlenségét elismerte. Ennek dacára a romagnai pápai
legátusok több ízben tettek kisérletet annak megszüntetésére. Végre 1739.
Alberoni legátusnak sikerült a várost a pápa nevében megszállani. Azonban
csakhamar lázadás tört ki és XII. Kelemen 1740. S.-t ismét függetlennek
nyilvánította, amit XIV. Benedek 1748. megerősített. A nagy francia forradalom
bántatlanul hagyta a köztársaságot, amely az üldözötteknek (igy magának XIV.
Gergely pápának is) nem egyszer szolgált menedékül. Ennek mintegy
megjutalmazásául VII. Pius pápa 1817. egy hullát adott ki, amely S.
függetlenségét újból megerősítette. E bulla szövegét márványba vésve S. a
határán felállította. A Romagnában 1831. kitört zavarok a köztársaságot
érintetlenül hagyták, és a lakosai 1847. békében alakították át alkotmányukat a
modern kivánalmaknak megfelelőleg. Ennek dacára az 1848-iki zavarok nem
vonultak el nyomtalanul. 1849 jul. 31-én ugyanis az osztrákok Garibaldit S.
falai alá szorították; a köztársaságiaknak azonban sikerült Garibaldit a
városon kivül maradásra, az osztrákokat pedig arra birni, hogy a
garibaldianusoknak fegyver nélküli elvonulást engedjenek. Az 1859-iki háboruban
és az ezt követő események közben S. semleges maradt. Az 1862 márc. 22-iki
(megújítva 1872 márc. 27-én) szerződésben a köztársaság az olasz király védelme
alá helyezkedett. A köztársaság alaptörvényei a XIII. sz.-ig nyulnak vissza. Az
eredeti demokratikus szervezetet helyéből csakhamar kiszorította az
arisztokrácia. A község kormányzója és a külfölddel szemben a képviselője a
nagy tanács lett, amely a XIV. sz. vége óta 60 tagból állott; ezek egyenlő
részben kerültek ki a nemesség, a fővárosi és a többi polgárok által választott
vénekből (anziani) és magukat évenként új tagok behivása által egészítették ki.
A nagy tanács a maga kebeléből küldte ki a 12 tagból álló kis tanácsot. A
végrehajtó hatalmat a két konzul, akiket későbben defensori néven ismertek s
akiket ma Capitani reggentinek neveznek, gyakorolta; ezeket félévenként a nagy
tanács választotta. Az 1847-iki alkotmányátalakítás következtében a nagy
tanácsot (general consiglio principe) képviselői kamarává (camera dei
representanti) alakították, amelynek 60 tagját élethossziglanra választják. E
kamarából kerül ki mint legfőbb hatóság a 12 tagu ki tanács. A katonaság 950
emberből áll. Egyházi tekintetben Montefeltro püspökség része. Egy nyilvános
középiskolát az állam tart fenn. Az állam évi bevétele 227 000, kiadása 226 000
lira. Államadósság nincs.
2. S., az ugyanily nevü köztársaság egyetlen városa a
Monte-Titano hegyen; két részből áll, ezek a Borgo (a külváros) 400 lak., és a
mögötte, 240 m.-rel magasabban fekvő, rendetlenül épült tulajdonképeni város,
1600 lak., öt templommal, amelyek legjelentékenyebbikében őrzik szt. Marinus
hamvait, egy szép parlamenti épülettel és egy kis szinházzal. A Borgo di S.-ban
laknak a legtekintélyesebb polgárok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|