Buja v. lágy fekély, a francia szótól chancre simple v. mou
(lat. ulcus molle venereum), fertőző, specifikus fix ragály által okozott
fekély; jellemzi, hogy mindig csak helybeli, nem pedig alkati bántalom, hogy a szifilishez ennélfogva semmi köze és legfeljebb a Sanker. közelében levő nyirokedények és nyirokmirigyek, az u. n. lágyékmirigyek vonatnak be a bántalom körébe, valamint hogy a Sanker-pusztulák átojtása által egy és ugyanazon egyénnél
vagy más egyénnél végnélküli generációban mindig ugyanazon jellegzetes Sanker-t vagyunk képesek előidézni.
A Sanker átojtása természetszerüleg majdnem kivétel nélkül közvetlenül és pedig a nemi közlekedés által történik, és igy annak székhelye is majdnem kivétel nélkül a nemi szerveken v. azok környékén van genitalis és perigenitalis Sanker); kivételkép előfordulhat extragenitalis fertőzés is, és pedig a test legkülönbözőbb részén, különösen a kezeken és ujjakon (orvosok, bábák), ugyszintén történhetik a fertőzés közvetve is orvosi eszközök, ruhadarabok stb. által. Az átojtáshoz mindig megkivántatik, hogy azon a helyen, amellyel a Sanker-virus érintkezésbe jött, valamely kis felhámlehorzsolás
legyen jelen, a bőr és a nyákhártyák ép, sértetlen felhámán keresztül fertőzés nem történhetik. Az ily módon fertőzött helyen a fertőzés után majdnem azonnal, tehát minden lappangó időszak nélkül, hevenylobos folyamat indul meg, és már 24
óra mulva egy duzzadt piros udvartól körülvett kis genytüsző látható, amely gyorsan nő, tartalma pörkké szárad le, melyet ha leválasztunk, v. ha a fekély terjedésével magától leválik, alatta látható a tipikus Sanker-fekély.
Erre nézve jellegző az éles, meredeken alámenő, sőt sokszor egészen alávájt, nem szabályos, hanem zeg-zugos szegély, továbbá a szalonnás, elhalt szövetcafatoktól fedett és szintén nem egyenletes, hanem gödrös, behasadozott fekélyalap. Az egész erős lobos udvartól van körülvéve, meglehetős fájdalmas és
bő genyet választ el. Ezen első időszak, az u. n. kifejlési időszak, pár napig tart és már a 3-4-ik nap a jól kifejlett Sanker áll előttünk; ezzel kezdődik a második, a roncsolási időszak, mely átlag 3 hétig tart, mely idő alatt a szövetroncsolás, a fekély lassan tovább terjed, végre beáll a gyógyulási v. reparálási időszak, a lobos tünetek, fájdalmasság elmulnak, a fekély szalonnás alapja tisztulni kezd, piros sarjszövet lép fel és végre a fekély kis heg hátrahagyásával begyógyul.
A Sanker virusát legnagyobb valószinüséggel a
Ducrey-Unna által felfedezett mikroorganizmusok (bacillusok) teszik, melyeket állandóan meg lehet találni ugy a váladékban, mint magában a fekély szövetében, miután azonban még nem sikerült azokat mesterségesen tenyészteni és a tenyészetek átojtása által ismét Sankert idézni elő a virus fajlagossága még
nincsen végérvényesen bebizonyítva. A prognozis mindig jó annyiban, mert a Sanker mindig helybeli bántalom, és még ha szövődmények lépnek is fel (leggyakoribb a lágyékmirigy genyes lobja, az u. n. dob), azok sem veszélyeztetik az egészséget
komolyan, kivételt csak a difteritikus és fagedeniás Sankerok képeznek, mert bár quo ad vitam ezek sem veszélyesek, de sokszor minden kezeléssel dacolnak hónapokig eltarthatnak és a nemző részeken irreparabilis roncsolásokat okozhatnak;
vagy ha más súlyosabb szövődmények, p. orbánc társul a Sankerhoz.
Meg kell még említeni, hogy a Sanker-méreggel együtt a szifilis-virus is átvitethetik a fertőzés alkalmával; ilyenkor keletkezik az u. n. Sanker mixte, midőn először a Sanker képe áll elő és csak aztán következik annak a megkeményedése, a specifikus szifilises
elsődleges bántalom; erre tehát a kórjóslat megállapításánál mindig tekintettel kell lenni.
Gyógykezelés. Az általános dietetikai eljárás mellett
(nyugalom, erős testmozgások megtiltása stb.) legegyszerübb, különösen ha a Sanker korai stádiumba jön kezelésünk alá, a virust szétroncsolni erős edző szerek alkalmazása által; az oly sokszor alkalmazott lápiszpálcikát azonban mi határozottan tiltjuk, mert nagyon fájdalmas, nem hat elég mélyen és csak
fokozza a lobos tüneteket; legegyszerübb és legjobb a tömény karbolsav, amely
nem fájdalmas (illetőleg a fájdalom elenyésző csekély ideig tart), jó mélyen
hat és abszolute nem okoz izgatást; ezzel a fekélyeket jól kiégetjük és aztán
védő kötést teszünk rá, miután előbb a fekélyeket valamely indifferens vagy
antiszeptikus porral v. kenőccsel befödtük, melyet naponta megújítunk; esetleg
az edzést is 1-2-szer megismételjük. Specifikus szer a S. ellen a jodoform,
melyet azonban kellemetlen szaba miatt csakis kórházban lehet alkalmazni,
egészen jól lehet azonban pótolni más, tapasztalásaink szerint különösen
sozojodol készítményekkel.
Forrás: Pallas Nagylexikon