Sarcey Ferenc

(ejtsd: szárszé) francia kritikus, szül. Dourdanban (Seine-et-Oise) 1828 okt. 8. A Charlemagne-liceumban és az École normaleban tanult. Korán kezdett kritikákat irni a Figaróba, majd a Revue européenne-be. 1859. az Opinion nationale, 1867. pedig a Temps drámai kritikusa lett és ez utóbbi tisztét máig is viseli. S.-nak jelenleg is nagy tekintélye van a francia krtitikusok közt, bár a modern irodalmi irányokkal szemben ellenséges állást foglal el. Heves polémiái miatt már sok baja támadt. Nagy feltünést keltett a Le XIX^e Siecle-ban közzétett cikksorozata, amelyben Páris város hatóságának s a papságnak visszaéléseit ostorozta. Egy-két röpiraton s nagy mennyiségü kritikai cikkein kivül S. önálló műveket is adott ki: Le nouveau seigneur de village (1862, szaritikus novellák); Le mot et la chose (1862, filologiai tanulmányok); Le siege de Paris (1871, benyomások és emlékek); Étienne Moret (1876, lélektani tanulmány); Le piano de Jeanne (1876); Comédiens et comédiennes (1878-1844); Les miseres d'un fonctionnaire chinois (1882); Souvenirs de jeunesse (1884); Souvenir d'age mur (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon