Sardanapal

a történeti legendában assziriai király, állítólag országának utolsó uralkodója, kinek elpuhultsága közmondásossá lett. Ktesias nyomán Diodor említi (II. k.), hogy minden kormányzati teendőtől visszavonulva, feleségei közé rejtőzött, szövőszéknél gunnyasztott és női ruhában járt. Mikor aztán Média helytartója Arbakes Kr. e. 883. Ninivét megostromolta, S. a helyett, hogy vele szembeszállott volna, máglyát emeltetett és azon kincseivel együtt megégette magát. Ezzel szemben tény lévén az, hogy az asszir birodalom sokkal később bukott el (l. Assziria), valamint az is, hogy az utolsó király vitézül védekezett, S. alakját mitikusnak kell tartanunk s benne annak a Sandon v. Sardon nevü napistennek mellékalakját keresnünk, akiben egyrészt a férfi és női termékenység együttesen volt megszemélyesítve s aki másrészt mindannyiszor tűzben tisztul. valahányszor új létet akar kezdeni. Kelet jellemző fantáziája igy párosított benne hősi erőt és nőies elpuhultságot és benne alkotta meg Semiramisnak (l. o.) himnemü ellenképét.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Semiramis
• Assziria