Sárkány

(Draco), csillagkép az északi pólus közelében, 9^h 20^m és 20^h 40^m rektaszcenzió és 66° és 85° északi deklináció között; mintegy 130 szabad szemmel látható csillagból áll, melyek legnagyobbika másodrendü. A d  és z Draconis nevü csillagok között áll körülbelül középütt, az ekliptika pólusa, mely körül a föld tengelyének végpontja 26 000 év lefolyása alatt 23 1/2° gömbi sugárral biró kört ir le. L. Precesszió.

S. a mitologiában, szörnyeteg, amely a legtöbb nép mondáiban, meséiben és hiedelmeiben szerepel. Kor- és népközi elterjedtsége s az emberiség legmélyebb gyökerü vallásos képzeteivel való összefüggése azt a feltevést támogatja, hogy a S.-okról szóló hagyományokban egyrészt természetéleti jelenségek elhomályosult emlékei, másfelől animisztikus nyomok rétegeződtek egymásra. Amazok is kétrendbeliek. Egy részük prehisztorikus óriási hüllők és madarak kövült maradványinak népképzeleti túlzása, amelyhez történelmi korban nagyobbfajta kigyók és a krokodil alakjának fantasztikus kiszinezése járulhatott. Másik részük meteorologiai tünemények, még pedig első sorban a meteorok, a viharfelhő, a villám és a bolygótűz (lidérctűz) jelenségei köré csapódott le, már meglévő mitikus képzetek készletéből. Az animisztikus felfogás alapján pedig ezen már kombinált és határozottabban kialakult képzetek a síri szellemek természetfölötti hatalmára tettek szert. Igy lesznek kincsőrző és kincsszerő démonokká, s mint ilyenek a fejlettebb vallási képzetek körében az ördögnek nemcsak jelképes, hanem tőle valósággal megszállott állataivá. A puszta jelképpé finomulás már még későbbi fejlődés eredménye s a zend hatás alatt illeszkedik a dualisztikus vallási tanok rendszerébe. A magyar néphit és monda meg mese S.-airól szóló adatok szép számát v. ö. Ipolyi, Magy. myth. 222-228. old. Az ezen adatokhoz fűzött fejtegetések azonban óvatos kritikával kisérendők, amely csak mese- és mondakincsünk behatóbb elemzése és más, első sorban rokon meg velünk érintkező népek hagyományaival leendő tüzetes egybevetése alapján épülhet fel. Ipolyi fejtegetései során mindjárt a S. szó etimologiája is oda javítandó, hogy a török eredetü. A S.-okra vonatkozó hagyománytörténeti irodalom legszükségesebb részét v. ö. Liebrecht F., Zur Volkskunde (65-73., főleg 70. old.).

S., a lövőfegyvernek az a sárkányfejalaku része, mely a töltény gyutacsát lecsapódásakor elsüti. S.-nak nevezik még azt a papirosból készült játékszert, melyet a gyermekek madzagon a levegőbe bocsátanak fel. L. Léghajózás.

Forrás: Pallas Nagylexikon