Sarmaságh Géza
Egyházi iró, kat. áldozópap, szül. Nagybányán 1852
nov. 5-én. Középiskoláit Nagybányán és Szatmáron, a teologiát Szatmáron
végezte. Pappá szentelték 1875. Segédlelkész volt rövid ideig Beregszászban és
Máramarosszigeten, azután mai napig a szatmári kir. kat. főgimnáziumban az
óklasszikai filologia, bölcselet s román nyelv tanára. Nagy tevékenységet
fejtett ki a szatmárvármegyei irodalmi körnek megalapításában s munkásságában,
mind a két egyesületnek kezdettől fogva titkára. 1896. a vallás- és
közoktatásügyi minisztérium támogatásával részt vett a középiskolai tanárok
egyiptomi tanulmányútjában. Szerkesztette a Szatmár VIII. évfolyamát; 1884.
megalapította és szerkesztette a Szatmár és Vidéke I-IV. évfolyamát; a
szatmáregyházmegyei irodalmi kör Értesítőjének I-V. évfolyamát; megalapítá és
szerkeszté (Buza S.-al) a Heti Szemle c. politikai és társadalmi lap I. és
(Báthory E.-vel) az V. évfolyamát. Önálló művei: A vallásos és független morál
(a budapesti tudomány-egyetem hittani kara által a Horváth-féle pályadíjjal
kitüntetve); lacordaire H. egyházi beszédei (2 köt., Szatmár 1879-82); Leheu,
Útmutatás a lelki béke megszerzéséről és megőrzéséről (u. o. 1894); Szatmár
vármegye népességi, nemzetiségi, vallásfelekezeti és kulturális statisztikája
(u. o. 1886); Tacitustól van-e a neve alatt ismeretes Dialogus de oratoribus?
(u. o. 1879); Száz tanács ezer bajra. A szülőknek és nevelőknek (u. o. 1884); A
végcél a tanítás-nevelésben (u. o. 1891); A jellemképzés a családban és az
iskolában (u. o. 1893); A szatmári kir. kat. főgymmasium története (u. o. 1896)
stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|