Sáros-Patak

(Sáros Kis- és Nagy-Patak), nagyközség Zemplén vármegye sátoraljaújhelyi j.-ban, a Bodrog mindkét partján és a Hegyalja tövében, (1891) 6350 magyar lak. Történelmileg nevezetes város, melynek egyik legérdekesebb épülete a város D-i részén álló négytornyu vár, melynek dondonja már I. Endre király idejében a XI. sz. közepén létezett; később a vár a Palóczi, Perényi és Lorántffy családok tulajdonába került s 1617. a Rákócziakra szállt; I. Rákóczi Ferenc 1666. itt ülte menyegzőjét Zrinyi Ilonával. I. Lipót 1702. a vár és az erődítmények nagy részét szétbontatta. A régi vár melletti új kastélyt, melyet Bretzenheim herceg építtetett századunk elején, ma Windischgrätz herceg birja. A váron kivül S. legnevezetesebb épülete a ref. főiskola (l. o.). Ezenkivül van Sáros-Patakon állami tanítóképző intézet, tanonciskola, népbank, malomkőgyár, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. Itt jelenik meg a Sátoralja c. hetilap (II. évf.), a S.-i Ifjusági Közlöny (XII. évf.) és a S.-i Lapok címü ref. egyházi és iskolai közlöny (XV. évf.). S. határa 15 567 ha.

Forrás: Pallas Nagylexikon